Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Bárány Péter: Az Európai Unió francia elnöksége
Az Európai Unió francia elnöksége A többi már a tagjelöltek felkészültségén múlik... Az optimista forgatókönyvnek az is ellentmond, hogy a Bizottság stratégiai ütemterve csak 2002 első felében tervezi megkezdeni a tárgyalásokat a mezőgazdasági politika, illetve a regionális támogatások kérdésében, pedig ezek a közösségi költségvetés négyötödét érintő, súlyos konfliktusokkal terhes területek, ráadásul a 2002-es év második felében éppen e támogatások egyik kedvezményezettjének, Spanyolországnak kell majd feloldania e konfliktusokat. 26 E gondolkodási folyamat és a majdani kormányközi konferencia előre rögzített alapelve, hogy nem támaszthat új feltételeket a bővítéssel kapcsolatban. 27 A folyamatos egyeztetések ellenére vasárnap estére olyannyira nem sikerült elmozdulást elérni az álláspontokban, hogy Chirac elnök éjfél után majdnem „bedobta a törülközőt", fel akart állni a tárgyalóasztal mellől, mondván, három hét múlva folytassák a vitát. 28 Az ülések helyszíneit már kijelölő Spanyolország, de mellette Ausztria, Finnország és Írország is erősen kifogásolta, hogy Franciaország a „fejük felett" tett gesztussal végül megegyezett Belgiummal, hogy 2002-től az Európai Tanács üléseinek fele, míg 18 tagország elérésétől fogva az összes csúcstalálkozó Brüsszelben kerül megrendezésre. 29 A nizzai megállapodás része lett egy „demográfiai klauzula" is: eszerint egy minősített többséggel hozott döntést megvétózhat egy tagállam, amennyiben az nem élvezi az összlakosság legalább 62 százalékát képviselő országok támogatását. Ez a konstrukció három nagy tagország szövetségének lehetővé teszi a kérdéses folyamat megállítását, akár egy negyedik ellenében is! 30 A nizzai csúcs csütörtökön reggel kezdődött, s Chirac elnök már előre értesítette a résztvevőket, hogy a „normál" háromnapos menetrend helyett előreláthatólag csak vasárnapra sikerül meghozni a nagy jelentőségű intézményi döntéseket. Arra azonban alighanem ő sem számított, hogy az események vasárnap éjjelre sűrűsödnek... 31 A francia diplomácia előszeretettel hivatkozott Jean Monnet emlékirataira, amiből kiderül, hogy Monnet az Európai Szén- és Acélközösség megalapításakor örökös egyenlőséget ajánlott fel a két ország számára - a későbbi esetleges német újraegyesítéstől függetlenül - az európai integráció intézményeiben, amit az akkori kancellár, Konrad Adenauer örömmel elfogadott. Emellett azt is hangsúlyozták, hogy a német lakosság túlsúlya már a kezdetekkor is fennállt, s fent is maradt, már a keleti rész egyesítése nélkül is. Ugyanakkor nagy visszatetszést váltott ki, hogy Franciaország végső érvként bedobta nukleáris arzenáljának „kiegyenlítő" szerepét is. 32 Ez egyébként a franciák malmára hajthatja a vizet, hiszen róluk már megmondta Madeleine Albright: „hogy megértsük Európát, vagy zseninek, vagy franciának kell lenni." 33 Ezek a magatartási elemek azután Nizzában még inkább felerősödtek, elsősorban Chirac elnök megnyilvánulásaiban kifejeződve, aki a Stuttgarter Zeitung szerint „úgy viselkedett, mint az a házigazda, aki először saját poharát tölti tele", ráadásul a nagy feszültségben még Romano Prodi bizottsági elnökkel is többször összetűzésbe keveredett. 34 A francia diplomácia ugyanis attól tartott, hogy a bizonytalan fogalmakkal operáló Európa- vita felerősítheti a többsebességes Európától rettegő kisebb tagállamok félelmeit, s következésképpen még erőteljesebb ellenállást tanúsítanak majd a hatalmi kérdéseket érintő valamennyi intézményi reform során. 35 E vád végletes megfogalmazása szerint: „ahhoz, hogy az elnökség megszólalhasson, előbb meg kell egyeznie saját magával." 36 A francia diplomácia többször hangsúlyozta, hogy a minősített többség kérdéskörben rugalmas hozzáállást tanúsított, bevándorlási ügyekben teljes mértékben hajlandó volt lemondani vétójogáról, míg a szellemi javak nemzetközi kereskedelmében finomította pozícióját, s több részterületen is hozzájárult a minősített többségre való áttéréshez. 37 Pierre Moscovici európai ügyekkel megbízott miniszter sajtótájékoztatója az Európai Unió francia elnöksége mérlegének bemutatása alkalmából az Európai Parlamentben. 2000. december 12. 2001. tavasz-nyár 97
