Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Bárány Péter: Az Európai Unió francia elnöksége
Az Európai Unió francia elnöksége cia-német szavazategyenlőségre épül? Vajon vállalta volna azt is, hogy meghiúsítja egy új európai szerződés létrejöttét? Ha elnökségként követett el politikai hibát Franciaország, akkor az minden bizonnyal az, hogy mindenáron ragaszkodott a francia-német tanácsi szavazategyenlőség szimbolikus fenntartásához. Ez a kiindulási pont ugyanis begyűrűzött, s áttételeken keresztül sérelmeket okozott mind egyes tagországoknak, mind pedig magának az uniónak, egy bonyolult döntéshozatali struktúrát eredményezve.40 Ez volt az a - valóban kifogásolható - törekvés, amely végül is minden egyéb kritikát fölélesztett, illetve felerősített. Az intézményi reformok által rejtett eleve feloldhatatlan ellentéteket ugyanis tovább terhelte egy inkább mesterséges jellegű problémával, amely gátja lett az egyszerű, hatékony megoldásnak - mint amilyen például a kettős többség rendszere lehetett volna - olyan területen is, ahol pedig ténylegesen lett volna mód az elmozdulásra. Ezzel a francia elnökség nagy lehetőséget szalasztott el, s magának is köszönheti, hogy ezt a látványos hibáját mintegy kivetítve számos olyan területen is őt vádolják eredménytelenséggel - lásd minősített többség kiterjesztése -, amelyekről igazából nem Párizs, hanem inkább az egyes tagállamok tehetnek. így Franciaország erősen megtépázott tekintéllyel, kvázi „vesztesként" került ki saját elnökségéből. Némiképp vesztesnek tekinthető maga az Európai Unió is. Hiszen valóban elengedhetetlen reformok születtek ugyan, s ezek valóban nagy lépést jelentenek a bővítés felé, de az a kép, amely Nizzában a torzsalkodó nemzetek „uniójáról" kirajzolódott, egyáltalán nem vonzó a közvélemény, az „európai polgár" számára, s egyáltalán nem segíti az integrációs dinamika fokozását. „Azok, akik Európában nem látnak mást, csak egy kompenzációs eszközt, amihez szükség esetén folyamodnak, nem csak történelmileg téves döntést hoznak, de az újabb generációk ellen követnek el vétséget" - jelentette ki Romano Prodi az Európai Parlamentben. Valóban, a pozícióharcok, a hatalmi alkudozások egyáltalán nem csinálnak kedvet a közös Európához. Ellenben az egyszerű és hatékony döntéshozatali rendszerrel irányított, átláthatóan működő unió ténylegesen „polgár közeli" lesz. Az Európai Unió legnagyobb paradoxona az, hogy miközben számos jelentős területen előre halad, mint a közös pénz, a közös védelem, a mindennapokat érintő gazdasági és szociális ügyek, nem képes előrelépni a kormányzás területén, a valódi közösségi mechanizmuson alapuló politikai Európa létrehozásában. Pontosan ez a kettősség tükröződött a francia elnökségben is. Ráadásul nagy áttörés a közeljövőben sem várható, hiszen a soros elnökséget 2001 első félévében az a Svédország vette át, amely Anglia mellett hagyományosan a „leghidegebb" tagországnak számít az európai integrációval kapcsolatban. A svéd diplomácia és az EU-t felmérések szerint ma már többségében elutasító svéd közvélemény nem kívánja elmélyíteni a szorosabb politikai unió felé vezető 2001. tavasz-nyár 93
