Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Bárány Péter: Az Európai Unió francia elnöksége
Bárány Péter vei hiába küzdöttek a francia-német viszonyhoz hasonló holland-belga egyensúly fenntartásáért. Ekkor Schröder - megpróbálva kihasználni a helyzetet - még felajánlotta a kiskaput Chiracnak: kapjon Németország csak egyetlen szavazattal többet Franciaországnál - cserébe lemondanak a demográfiai klauzuláról29 -, s ezzel legitimizálódhat a holland többség. Chirac elnök természetesen nemet mondott. Ám végül Verhofstadt belga miniszterelnök hajlandó volt megkötni a kompromisszumot, így a hétfőbe nyúló alkudozás végén megszületett a megállapodás: kapjon Litvánia még kettő, Románia pedig még egy szavazatot a Miniszteri Tanácsban, hogy „védhető" legyen a demográfiai alapú súlyozás, és rögzítsék a mellékletben, hogy a minősített többségi szavazati arány 27 tag esetén sem haladhatja meg a 73,4%-ot, ezzel elkerülve, hogy a döntéshozatal túlzottan nehézkessé váljon. Cserében Belgium is elfogadta a szerződés egészét, ezzel elhárult a nizzai csúcs kudarccal végződésének veszélye. így ért véget - hétfőn, hajnali fél ötkor - az Európai Unió történetének eddig talán legmozgalmasabb csúcstalálkozója. A felfokozott várakozások által megelőzött, a leghosszabbra nyúlt30 és mindenképpen az egyik legviharosabban zajló csúcstalálkozó volt ez, amelynek reformjai csak az Európai Unió létrehozásáról döntő maastrichti csúcs fontosságához hasonlíthatóak, és - kétes dicsőség - az integráció eddigi legbonyolultabb, legátláthatatlanabb modelljét hozták létre. 4. A francia elnökség a kritikák össztüzében Összességében Nizza több ponton is hiányérzetet kelt, illetve felveti a francia elnökség felelősségét. A legfőbb - jogos - kritika azért érte a házigazdákat, mert nem voltak képesek elfogadni a történelmi erőviszonyok változását, és mindent a francia-német hatalmi egyensúly fenntartásának rendeltek alá, ezzel magát a végső alkut is veszélyeztetve. A dolog külön érdekessége, hogy míg más országok esetében - Belgium versus Hollandia, Spanyolország versus Lengyelország - Franciaország elismerte, sőt kiemelte a demográfiai szempontot, addig saját esetében Németországgal szemben a demográfia helyett a történelmi és a filozófiai érveket kívánta alkalmazni.31 Ez a kettős mérce nem véletlenül szült visszatetszést a többi tagország körében, s ez csúcsosodott ki Belgium ellenállásában. Ráadásul a szavazati paritás fenntartásáért cserébe Németország olyan kompenzációkhoz jutott, amelyek valójában így is a javára billentik a látszategyensúlyt. Másrészt - szoros összefüggésben a Németországnak tett engedményekkel - az új rendszer bonyolult, átláthatatlan, nehézkes döntéshozatali mechanizmust vezet be a Miniszteri Tanácsban.32 Harmadrészt a bővítéshez elengedhetetlen intézményi reformok minimális szintjét megvalósítja ugyan, ám valójában mind a Bizottság összetétele, 90 Külpolitika