Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)

2001 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Tatár György: Az információs forradalom hatása a külügyi tevékenységekre

Tatár György nak alapját képezik, másrészt a tanulmányok és elemzések a diplomata tudásanya­gát bővítik, mélyítik egy adott térségről, országról vagy szakmai problémáról. Végül a diplomata tájékozottsága szempontjából különleges helyet foglalnak el és fontos feladatot töltenek be mindazon tájékoztató jellegű anyagok, amelyeket a hazai külügyminisztérium küld meg a nagykövetségek számára. Ezek után tekintsük át a külügyminisztériumi apparátusok és döntéshozók ren­delkezésére álló fontosabb információfajtákat. Mindenekelőtt a nagykövetségek által felterjesztett tájékoztatók a legspecifiku- sabb külügyimisztériumi információk, amelyek különleges tájékozottságot bizto­sítanak a külügyi apparátus számára. A külképviseletekről érkező jelentéseknek több fajtája van. A rejtjelzett távirati jelentések célja valamennyi, az adott időpontban bizalmasnak minősülő javaslat, kez­deményezés, elemzés, értékelés továbbítása. E jelentések túlnyomó többsége komp­lex információhalmaz, amelyből a felhasználó átfogó képet alkothat egy adott ese­ményről vagy folyamatról. Ily módon olyan speciális tájékozottság birtokába ke­rül, amely az egyik legfontosabb előfeltétele a legfelsőbb szintű diplomáciai dön­tések szakszerű előkészítésének. A külügyminisztériumi informálódás további sajátossága, hogy egy-egy szak­ember nem csupán a területéhez szorosan kapcsolódó információkat ismerheti meg, hanem a napi munka során gyakorta kerül elé olyan információ is, amely szakte­rületéhez esetleg csupán közvetve kötődik, vagy számára marginális értékű. Ezen anyagok azonban gyakorlatilag lehetővé teszik, hogy felhasználója bepillantást nyerjen más problémakörökbe és az azokhoz fűződő érdekviszonyokba. A nagykövetségi jelentések, mint hírforrások közül kiemelendők a nagyobb lé­legzetű összegzések, értékelések, elemzések, amelyek célja egy témakör áttekintése, il­letve bemutatása. Ezek révén a külügyi munkatársak feladataikkal összhangban olyan részletes szakmai ismeretek birtokába kerülnek, amelyekkel a kívülállók ter­mészetszerűleg nem rendelkezhetnek. A nagykövetségi jelentések következő fő formája az adott ország hírközlő rend­szeréből összegyűjtött információk összegzése, aminek eredményeképpen az adott te­rületért felelős munkatárs, illetve vezető lényegében naprakész informáltsággal rendelkezik arról, hogy milyen aktuális események történnek az általa felügyelt területen. A külügyminisztériumi apparátusok számára a külképviseletekről érkező tájé­koztatók mellett a hazai és nemzetközi hírközlő szervek által „termelt" információk képezik a további fontos információs „csomagot", amelyhez ilyen széles spektrum­ban nem vagy csak komolyabb idő- és energiaráfordítás eredményeként juthat hozzá a külföldön dolgozó diplomata. 70 Külpolitika

Next

/
Oldalképek
Tartalom