Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Osváth Szabolcs: A CFE-szerződés adaptálása
Osvát Szabolcs Ennek a vitának a kibontakozásához azonban az orosz álláspont jelentős módosulására volt szükség. Derűlátó hozzáállással azt is mondhatnánk, hogy már ennek a hosszú ideig kilátástalannak tetsző vitának a léte, a 153-hoz való eljutás, is eredmény volt. Az orosz fél kezdetben konokul tartotta magát az 1995. november 17-ét kiindulási helyzetnek tekintő pozíciójához.31 Ez azt jelentette volna, hogy a NATO nem állomásoztathat eszközöket a tizenhatok területén kívül. Később azonban, minden bizonnyal a NATO-Oroszország alapító okirat megkötésének hatására, enyhülni kezdett a merev ellenállás. Az orosz küldöttség éppen az alapító okirat aláírásának napján tett felszólalásában jelezte először, hogy hajlandók megfontolni szigorúan korlátozott mértékű erők állomásoztatását olyan területeken, ahol a csökkentési időszak végén nem tartózkodtak ilyen erők.32 Ezzel megtört a jég, és - amint várni lehetett - gyorsan olvadt tovább. Kis idő elteltével már azt is tudni lehetett, hogy az orosz fél hajlandó megállapodni az állomásoztatás számértékeiről, amennyiben az állandó állomásoztatás nem terjed ki légi eszközökre.33 Nem kellett sokáig várni a számszerűsített orosz elképzelések benyújtására sem. Erre az egyes alapelemek dokumentum szövegezési előkészületei közepette került sor. Az orosz szövegjavaslat szerint a katonai-politikai szövetségi rendszerekhez csatlakozó részes államok nem helyezhettek volna el saját területükön egy német dandárt meghaladó mértékű állomásoztatott erőket. A szigorú korlátozás másik kitétele pedig megtiltotta volna, hogy a katonai-politikai szövetségek a hozzájuk csatlakozó államok területére összességében három német dandárt meghaladó erőt helyezzenek el.34 Ennél egyértelműbben nem is lehetett volna a NATO- bővítésről beszélni. A kibővülő szövetség működését pedig csak az akadályozhatta volna jobban, ha a visszamenőleges időkorlátokkal teljes egészében tagadják az állomásoztatást. A háromdandáros javaslat az adaptáció technikai részleteinek kibontakozása során négy dandárra növekedett. Az 1997-es évet értékelő, de új elemet egyébként nem tartalmazó, tágabb összefüggéseket is felvillantó felszólalásában az orosz küldöttségvezető egyebek mellett kiemelte: 1. A NATO bejelentett számadataiból kitűnt, hogy a szövetség nagy mértékű rugalmasságokra tart igényt, a túlzott mértékű rugalmasságok azonban ellentétesek lehetnek a szerződés céljaival. 2. Az adaptáció során megfelelően tekintetbe kell venni a katonai-politikai szövetségekhez nem tartozó részes államok biztonsági érdekeit. 3. A NATO bővítése nem vezethet a szövetség katonai potenciáljának növekedéséhez. Ezért feltétlenül korlátozni és konkretizálni kell a három új csatlakozó állam területén való állomásoztatást. Országonként egy német dandár nagyságrendű állomásoztatást, illetve egy negyedik dandár ideiglenes jelenlétét, telepítését tartanák elfogadhatónak.35 Később ismét csak egy orosz adaptációs álláspontot összefoglaló felszólalásban jelent meg az új elem: már hivatalosan is elismerték az állomásoztatás-telepítés 38 Külpolitika
