Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Osváth Szabolcs: A CFE-szerződés adaptálása
Osvát Szabolcs oldotta fel, mert alapvetően nem meghatározásbeli, hanem politikai problémáról volt szó. A CFE-szerződés - kivételes esetektől eltekintve - nem korlátozza az állomá- soztatást, viszont minden számszerű korlátozást a két katonai tömb számára ír elő. Ilyen módon a csoportokon belül sokkal nagyobbak a jelenlegi rugalmasságok vagy azok lehetőségei, mint a legmerészebb adaptációs elképzelésekben valaha is voltak. Nagy szépséghibája azonban ennek a szabadságnak, hogy nem biztosít átjárást a csoportok között. A NATO az egykori tizenhatok területén belül szinte szabadon csoportosíthatta eszközeit, a tizenhatok területén kívüli megjelenése viszont már legalábbis elvi - más értelmezések szerint szerződéses - problémát vethet fel. Ilyenkor ugyanis a szövetségi eszközök a másik csoport számára meghatározott kvótákat terhelnék. Az adaptáció megszünteti a tömbszemléletet és ezzel a csoportelvet, a nemzeti és területi szintek rendszerére történő áttéréssel viszont a NATO olyan állomásoztatási lehetőségekhez jut elsősorban a bővítés eredményeként, amelyek a jelenlegi rendszerben nem állnak a rendelkezésére. Mindenképpen felvethető volt tehát az állomásoztatott eszközök területi és mennyiségi korlátozásának kérdése. A fentiekből már kiolvasható, hogy a problémát tulajdonképpen a NATO bővítését akadályozni akaró orosz törekvések jelentették. A bővítés tényét ugyan maguk az oroszok is már jóval a tényleges csatlakozás előtt belátták, ezért helyesebb talán úgy fogalmazni, hogy az oroszok az adaptált CFE- szerződésen keresztül is akadályozni szerették volna a NATO keleti térnyerését, illetve hagyományosan eredményes tárgyalási taktikájuknak megfelelően a szükséges engedményekért minél magasabb árat szerettek volna kapni az adaptáció egyéb területein. A bonyolult kérdésben a kiindulási alaphoz képest csekély eredményként hosszú ideig csupán annyit sikerült konszenzussal rögzíteni, hogy az ENSZ- vagy EBESZ-mandátum alapján végzett békefenntartó tevékenység és a bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekről szóló 1994. évi bécsi dokumentum szerint előre bejelentett hadgyakorlatok21 esetében meghaladható a területi szint,22 így ezek természetesen kivételt jelentenek a majdani állomásoztatási-telepítési szabály alól is. Ugyancsak rögzítették a területi szint meghaladásának egy harmadik, pontosan meg nem határozott, ideiglenes telepítésnek nevezett esetét, erről azonban komoly értelmezési viták támadtak, és csak a végjátékig húzódó fejlemények hoztak lassú kibontakozást. A NATO hangsúlyozottan különbséget tett ideiglenes telepítés és (állandó) ál- lomásoztatás között. Állomásoztatáson hosszú távú külföldi katonai jelenlétet értett a szövetség. Ennek a korlátozási, mérséklési szándékát rögzítette az Észak- atlanti Tanács 1997. március 14-ei nyilatkozata23 és a NATO-Oroszország alapító okirat vonatkozó része.24 Ennek megfelelően a tizenhat plusz hármak által még 32 Külpolitika
