Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - KÖNYVEKRŐL - Magyarics Tamás: Borhi László: A vasfüggöny mögött
Könyvekről a szocialista országokra nehezedő gazdasági nyomást - mely azután politikai ellentéteket is előidézett a Szovjetunió és a csatlós államok között. A másik megmaradt terület az amerikai akciók számára a lélektani hadviselés, azaz, a propaganda-hadjárat volt. A különböző, kellőképpen össze nem hangolt tevékenységek alacsony hatásfokúnak bizonyultak az 1940-es évek második felében. Ezek után került sor 1950. áprilisban a „Hadjárat az igazságért" program, a „Campaign of Truth" elindítására, majd egy év múlva Truman elnök életre hívta a Pszichológiai Stratégiai Ügynökséget (Psychological Strategy Board, PSB). A szerző meglehetősen szűkszavúan ír a szervezet működéséről, amely fennállásának valamivel több mint három éve alatt számos tanulmányt készített, és az Egyesült Államok számára létfontosságú területekre vonatkozóan külön akcióterveket is felvázolt. A téma ilyen érintőleges tárgyalása Magyarország esetében még némileg indokolható, mert a PSB akciótervei nem jártak sok sikerrel a vasfüggöny mögötti országokban, de talán meg lehetett volna említeni a működésével kapcsolatban, hogy Nyugat-Európában számos elképzelését hasznosította a nyílt, de legfőképpen titkos amerikai diplomácia a kommunizmus visszaszorítására. A republikánus kormányzat azonban ugyanúgy nem volt megelégedve az ezen a téren elért eredményekkel, mint az embargópolitikával. A PSB-t 1953 nyarán egyrészt a Hadműveletek Koordináló Bizottság (Operations Coordinating Board), másrészt az Egyesült Államok Tájékoztató Irodája (United States Information Agency) váltotta fel. Az amerikai propagandatevékenység leghatékonyabb eszközének a rádió bizonyult. A tanulmány kitér az amerikaiak által létrehozott rádiók - Amerika Hangja, Szabadság Rádió, Szabad Európa Rádió - tevékenységére és azok szerepére a kommunista rendszerek belső fellazításában. Ez utóbbira vonatkozóan a szerző elsősorban az 1950-es évek elején a magyar hatóságok által letartóztatott és rend- szerellenes összeesküvéssel vádolt személyek vallomásaira támaszkodik. Elképzelhető, hogy valóban rendszeresen hallgatták az érintettek a nyugati rádióadókat, bár ez esetben nem valószínű, hogy akkor egyikük „Szabad Európa Hangjáéról beszélt volna, és a korabeli viszonyokat figyelembe véve azt sem lehet teljes mértékben kizárni, hogy a letartóztatottak azt mondták, amit hallani akartak tőlük, vagy amit a szájukba adtak. Természetesen szó esik a legkritikusabb mozzanatról is - a nyugati rádióadók, elsősorban a SZER szerepéről az 1956-os magyar forradalomban. Érdekes módon a szerző nem említi a SZER forradalom alatti szerepét vizsgáló jelentéseket, s ugyancsak hiányérzete támad az olvasónak, hogy nem találkozik a bibliográfiában Borbándi Gyula nevével, akinek két könyvét (A magyar emigráció életrajza 1945-1985 és Magyarok az Angol-kertben) is fel lehetett volna használni ennél a témakörnél. 2001. tavasz-nyár 273
