Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - KÖNYVEKRŐL - Magyarics Tamás: Borhi László: A vasfüggöny mögött
Könyvekről lövését" követte el a konfliktus kiprovokálásával. Némileg leegyszerűsítve azt lehetne mondani, hogy felébresztették az „alvó oroszlánt": a Truman-kormányzat - jelenlegi ismereteink szerint - tévesen egy globális kommunista „nagy terv" részeként értelmezte a koreai kommunisták támadását, és nagyarányú fegyverkezésbe kezdett, amit a Szovjetuniónak követni kellett. A fegyverkezési verseny a gazdaságilag nagyságrendekkel gyengébb Szovjetuniót gyengítette meg, mégpedig végzetesen, hosszú távon; sőt, kisebb mértékben, a közép- és kelet-európai csatlós államokban is hasonló következményekkel járt. Nem járunk messze az igazságtól - bár ezt az összefüggést Borhi László nem említi -, ha kijelentjük: az 1956-os magyar forradalom egyik előzményét is a koreai háborúban kell keresni, hiszen a magyar kommunista vezetés nehézipart erőltető és a fogyasztási javak termelését háttérbe szorító, az életszínvonalat drasztikusan csökkentő gazdaságpolitikája az egyik kiváltó oka volt a társadalom minden rétegében terjedő elégedetlenségnek. Azt is hozzá lehetne még fűzni a szerző elemzéséhez, hogy a koreai háború megerősítette az Egyesült Államok európai jelenlétét is, és „önbeteljesítő jóslatként" valóban létrejött a Szovjetunió „bekerítése" - amitől olyan nagy mértékben rettegett a szovjet vezetés. Borhi László a magyar-szovjet kapcsolatok tárgyalásánál felhívja a figyelmet, hogy eddig a történettudomány adós maradt ennek a kérdéskörnek a feltárásával. Két alapvető okot említ: a szovjet (orosz) források és a megfelelő keretek hiányát. A tanulmány három kérdéskörre keresi a választ: miként kormányozták Magyarországot; hogyan próbáltak megfelelni a magyar kommunisták Moszkva elvárásainak; és milyen eszközökkel teremtették meg a politikai feltételeit annak, hogy a szovjet érdekeket szinte maradéktalanul kiszolgáló politikusi réteg hatalmon maradhasson. A magyar vezetők folyamatosan kikérték Moszkva „tanácsait", de a szovjetek közvetlenül is beavatkoztak a magyar politikai életbe: a kulcsfontosságú intézményekben - például a hadseregben, az államvédelmi szerveknél és a gazdaságban - szovjet „tanácsadók" ellenőrizték a Moszkvából jött utasítások végrehajtását. A fentiek ellenére a szovjet ellenőrzés nem volt korlátlan, aminek az okait a szerző abban jelöli meg, hogy a magyar vezetés nem tudta minden esetben kitalálni Moszkva kívánságait; máskor túlságosan messzire mentek - szervilizmusukban - a vélt szovjet elvárások teljesítésében; és a rendszer „működésképtelensége akadályozta a szovjet elvárások maradéktalan teljesítését" (74. o.), elsősorban gazdasági téren. Borhi László egy rendkívül fontos tényezőre is felhívja a figyelmet: miután nem fektették le írásban a Magyarországra háruló jogokat és kötelességeket, ezért a kommunista vezetésnek - még ha akarta volna is - nem volt formális lehetősége arra, hogy tiltakozzon vagy bármilyen formában ellenálljon a moszkvai követeléseknek. 2001. tavasz-nyár 267
