Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - KÖNYVEKRŐL - Magyarics Tamás: Borhi László: A vasfüggöny mögött
Könyvekről rút közvetlenül követő években meghatározó „eszmékkel", míg az utolsó két tanulmány a magyar-amerikai kapcsolatok alakulását veszi górcső alá. A kötet szimmetrikus(nak szánt) felépítése némileg azért billen, mert nem találkozunk a közép- és kelet-európai országokkal szemben folytatott háború utáni amerikai külpolitika hasonló jellegű elméleti összefoglalásával. A kötetbe felvett tanulmányok mindegyike széles körű, számos levéltárra kiterjedő kutatásra épül, és a szerző a legújabb feldolgozásokat is figyelembe véve alakította ki álláspontját az egyes kérdésekben. Az első tanulmány, a „Kremli kalmárok", már a címében kihívást intéz a szovjetek közép- és kelet-európai térnyerésével foglalkozó történészek többsége által elfogadott nézettel szemben. Ezen kutatók ugyanis az orosz expanziót stratégiai (biztonsági zóna) és politikai mozgatórugókra vezetik vissza, és a gazdasági behatolást mellékesnek tekintik. Más szavakkal: a szovjet gazdasági imperializmus kizárólag eszközként szerepelt. Borhi László - rendkívül gazdag és meggyőző levéltári adatokra támaszkodva - finomít ezen a megközelítésen, s olvasatában a szovjet gazdasági térnyerés eszköz és cél volt egyszerre - legalábbis Magyarországon. A szovjetek magyarországi gazdasági térnyerése megingatta a magyar függetlenség gazdasági alapjait, és elmélyítette Magyarország politikai alárendeltségét. Továbbá a Vas Zoltán vezetése alatt szovjet ösztönzésre létrehozott Gazdasági Főtanács létezésével a magyar parlament elvesztette a valódi befolyását a költség- vetés meghatározásában. A szovjetek és a magyarországi kommunisták által szorgalmazott gazdasági központosítás egyrészt ideológiai célokat követett, de meg kell jegyezni azt is, hogy a folyamat valós gazdasági szükségszerűséget takart: az ország újjáépítéséhez és a jóvátétel fizetéséhez elkerülhetetlen volt az erőforrások koncentrálása és a termelés koordinálása. A központosítás és államosítás mellett a szovjet és magyar kommunisták a részben mesterségesen gerjesztett inflációval is a piacgazdaság mielőbbi felszámolását segítették elő. A tanulmány részletesen bemutatja, hogy a jóvátétel egyrészt milyen szerepet játszott a szovjet gazdasági térhódításban, másrészt miként használta fel Moszkva azt a piacgazdaság felszámolására. Külön foglalkozik a szerző a Tungsram esetével, amelyet a szovjetek „hadizsákmányként" foglaltak és szereltek le. A kérdés tárgyalásakor érdemes lett volna a háttérben meghúzódó amerikai-szovjet vita nemzetközi jogi vonatkozásaira is kitérni, valamint arra, hogy a szovjetek milyen gyakorlatot követtek a többi, általuk megszállt közép- és kelet-európai országban. Ez utóbbi megjegyzést tágabb értelemben, a többi tanulmányt érintve is fel lehetne vetni: a történetírásban az egyik alapvető kérdés az, hogy „mihez viszonyítva". 264 Külpolitika
