Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - KÖNYVEKRŐL - Vogel Sándor: Magarditsch Hatschikjan (szerk.): A Nyugat-politika túloldalán
Könyvekről-11 tagállama erősen különbözik gazdasági fejlettsége, katonai ereje, területének és népességének nagysága, kulturális, nyelvi, társadalmi, etnikai és vallási sajátosságai tekintetében;- tagállamai különböző közösségekhez (NATO, EU, FÁK) tartoznak. A szervezet mindenképpen stabilizáló tényező, ugyanakkor a kereskedelmi kapcsolatok tere lehet Európa, Közép-Ázsia és a Közel-Kelet között. A könyv utolsó fejezete három tanulmányt foglal magába: Frank Barenbrinker: Kelet-Európa és Oroszország, Pedrag Simics: Oroszország és a jugoszláv konfliktus, Rumen Dimitrov: Bulgária - Oroszország, a közvetítés válsága című írásokat. Frank Barenbrinker szerint a közép- és délkelet-európai államok Kelet-politikájának két dimenziója van: az egymás közötti kapcsolatok és Oroszország figyelembevétele. Az Oroszországgal fenntartott kapcsolatokat a következő tényezők határozzák meg: Oroszország földrajzi és geostratégiai helyzete, nagy demográfiai előnye, az orosz nemzeti kisebbségek léte, a meglévő ideológiai remineszcenciák, Oroszország hatalmi igényei, valamint a gazdasági érdekek. Oroszország középkelet- és délkelet-európai politikájában a következő célok határozhatók meg: a nagyhatalmi státus megőrzése, a gazdasági kapcsolatok biztosítása és Kelet-Euró- pa kettészakadásának megakadályozása. A legjelentősebb kérdés az, hogy meg le- het-e akadályozni Kelet-Európa kettészakadását úgy, hogy Oroszország nem lesz a nyugati struktúrák tagja, ám ugyanakkor a közép-kelet- és délkelet-európai államok integrációja folytatódik. Az Oroszországgal fenntartott kapcsolatok szempontjából a térség államai három csoportra oszthatók: NATO-tagállamok, az EU- csatlakozás jelöltjei és a FÁK-tagállamok. A szerző megállapítása szerint Oroszország gyakran a Nyugaton keresztül érvényesíti Kelet-Európa-politikáját, és a kelet-európaiak feje felett cselekszik. Tény, hogy Oroszország kapcsolatai a Nyugattal befolyásolják a kelet-európai államok kapcsolatait Oroszországgal. Barenbrinker csatlakozik a többi szerzőhöz azzal a nézetével, hogy a kelet-európai államoknak közvetítő szerepet kell játszaniuk a Nyugat és Oroszország között, csökkentve ezáltal Oroszország kirekesztésének lehetőségét az európai piacból. Pedrag Simic Oroszország és a jugoszláv konfliktus című tanulmányából Oroszországnak a kérdéssel kapcsolatos diplomáciai sikereit és sikertelenségeit emelnénk ki. Sikerek: Oroszország elhárította azt a jugoszláv kérést, hogy Szerbia csatlakozzon az Orosz-Belarusz Unióba, és ezzel elkerülte, hogy berángassák a katonai konfliktusba; a Nyugat kénytelen volt elfogadni Oroszország közvetítését, és ezzel elismerte Oroszország jelentőségét a nemzetközi kapcsolatokban; az orosz hadsereg megkezdhette offenzíváját a csecsének ellen, ahol ugyanazt a taktikát alkalmazta, mint a NATO Jugoszláviában; a Nyugat nem tudta megakadályozni a csecsének elleni offenzívát, és Oroszország bebizonyította képességét az erő alkal262 Külpolitika
