Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Osváth Szabolcs: A CFE-szerződés adaptálása
A CFE szerződés adaptálása san megszületett az adaptált korlátozási szerkezetet meghatározó két új fogalom: a nemzeti és a területi szint. A nemzeti szint egy adott részes állam birtokában lévő korlátozott eszközmennyiséget szabályoz, a területi szint pedig egy adott területen, általában egy részes állam teljes területén elhelyezhető szárazföldi eszközmennyiséget rögzít. A két fogalom tartalma tehát logikájában hasonló a gazdasági életben gyakran alkalmazott GNP és GDP mutatókéhoz. Nehezebb feladat azonban ezeknek a szinteknek a számszerűsítése és a hozzájuk kapcsolódó, úgynevezett szerződéses rugalmasságoknak - a szintek változtatásának, az idegen eszközök fogadására és a szintek esetleges meghaladására vonatkozó szabályoknak - a meghatározása. Az adaptált CFE-szerződés alkotó elemeiről folytatott tárgyalások bemutatása meghaladja egy tanulmány kereteit. Érdemes azonban részletesebben betekinteni a leglényegesebb összetevő, a CFE-adaptáció kulcsát jelentő állomá- soztatási-ideiglenes telepítési vita kulisszatitkaiba. Ennek során egy konkrét területen tárulnak fel a bevezető részben említett szempontok és érdekellentétek, továbbá fogalmat alkothatunk a több éven át folytatott adaptációs tárgyalások összetettségéről és dinamikájáról. 2. Az állomásoztatási és ideiglenes telepítési vita 2.1. A déli periféria problémái A részes államok keleti csoportja a Varsói Szerződés megszűnése után csak papíron létezett, sohasem működött valódi csoportként. Talán éppen ezért vannak a mostani tizennégyek területén jelenleg is állomásoztatási problémák, illetve pontosabban fogalmazva, egyelőre csak itt vannak állomásoztatási problémák. Ezek az egyes szovjet utódállamok területén lévő orosz katonai jelenlétből adódnak, és az adaptációs tárgyalások kezdeténél korábbi időszakra nyúlnak vissza. A CFE- közösség hosszú ideje végrehajtási problémaként kezeli a fogadó államok beleegyezése nélküli orosz katonai jelenlétet ezeken a területeken. A problémakör orosz megközelítése, és az orosz rendezési elképzelések már az 1996-os felülvizsgálati konferenciát megelőzően ismertté váltak. Az orosz álláspont sajátosan egyesítette magában az egykori szovjet térségben vállalt meghatározó szerep minden tekintetben való fenntartását, sőt szükség esetén akár erősítését és a NATO bővítésének akadályozását, illetve annak ellentételezéseként a minél nagyobb engedmények kicsikarását. Ezért két, egymásnak ellentmondó szempontból kellett közelíteniük ugyanahhoz a kérdéshez. Ezt az ésszerűtlenséget a probléma vagy, ha úgy tetszik, a két probléma, mesterséges, időbeli szétválasztásával próbálták áthidalni. Kezdettől fogva arra törekedtek, hogy biztosítsák az állomá2001. tavasz-nyár 25