Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Romsics Gergely: Magyarország a "Foreign Affairs"-ben, 1940-1948
Romsics Gergely ban), és a magyar belpolitikai helyzet belső dinamikáját vizsgálva fogalmazták meg optimista végkövetkeztetéseiket. Bár az idő gyorsan rácáfolt a két esszé jóslataira, értékeléseiknek volt egy figyelemre méltó közös eleme. Jászi és Stowe - sok szempontból a Károlyi-emigráció 1920 körül kialakított álláspontjára helyezkedve - egybehangzóan elítélték a Horthy-rendszer általuk konzervatív-diktatórikusnak, illetve feudalisztikusnak minősített jellemzőit.133 Az éles kritika ugyanakkor világos választóvonalat húzott a Közép-Európa és Magyarország tragédiájáért részben felelősnek tartott, ám már meghaladott múlt és a békés és demokratikus törekvések által jellemzett jelen között. Az új magyar állam így nem vált a Horthy-rendszer és esetleges bűneinek örökösévé, és szomszédaival egyenlő státust kapott. Ez a vélemény megmutatkozott az előkészítő tárgyalásokon, illetve a párizsi békekonferencián előterjesztett amerikai javaslatokban is. A második világháborút lezáró egyezmények azonban végeredményben azt bizonyították, hogy az Egyesült Államok diplomáciai prioritásaival ellentétes lenne, ha határozottabb kísérletet tenne kelet-európai érdekeinek és rendezési elképzeléseinek érvényesítésére. John Campbell 1947-es írása az amerikai Realpolitik elveinek deklarációja volt. A tanulmány végén szereplő megállapítás, amely alig leplezve kimondta, hogy a Szovjetunió szabadon megvalósíthatja a térségre vonatkozó nagyhatalmi terveit, a helyzetet elfogulatlanul szemlélő olvasó számára egyet jelentett a második közép-európai kísérlet végleges és teljes bukásával.134 Schoenfeld személyes tapasztalatokon alapuló beszámolója fél évvel később feltárta az 1945 utáni események mögött rejlő valódi történelmi erőket. A moszkvai és a magyar kommunisták taktikájáról és terveiről adott elemzésével a helyszínen szolgáló diplomata realizmusa jelent meg a lapban. A tanulmány felfedte, hogy az amerikai értelmiség optimista többsége alapvetően tévesen értékelte Sztálin szándékait, és nem vette figyelembe azokat a valójában már 1945 óta egyre szaporodó aggasztó jeleket, amelyekből legkésőbb 1947 elejére nyilvánvalóvá kellett volna válnia a valódi szovjet, illetve kommunista céloknak.135 Magyarország - a többi kelet-közép-európai kisállammal együtt - nem egyszerűen Moszkva befolyása, hanem szovjet uralom alá került, és a második Közép-Európa-projekt - sokkal rövidebb közjáték után - legalább annyira súlyos bukással végződött, mint az első. * 1945 és 1948 között a Council tudósai, a washingtoni külügyminisztérium szakértői és diplomatái, akárcsak az amerikai közvélemény másodszorra szembesült saját, önzetlennek és igazságosnak ítélt rendezési elképzeléseinek kudarcával. Ez a tény, a világ nagyobbik felének két táborra való szakadásával együtt, nagyban 242 Külpolitika
