Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Osváth Szabolcs: A CFE-szerződés adaptálása
A CFE szerződés adaptálása A kilencvenes évek első felétől azonban gyakorlati-végrehajtási problémák is jelentkeztek. Ezek az egykori Szovjetuniónak az alkalmazási övezet déli perifériájára eső, szeparatista mozgalmakhoz és gyakran katonai jelenlét formájában is testet öltő orosz érdekeltséghez köthető, mai napig akut válságövezeteiben alakultak ki. Grúzián belül Abházia és Dél-Oszétia, Moldovában a dnyeszterentúli terület említhető, de ide sorolható a történetileg kicsit régebbre visszanyúló karabahi konfliktus, az Oroszországi Föderáción belül pedig az első és a második csecsenföldi háború. A szerződés változó körülményekhez történő igazításának, későbbi szó- használattal adaptációjának szempontjából lényeges kiemelni, hogy a tömblogikára épülő korlátozási rendszer olyan alacsony szinteket határozott meg a déli perifériára, hogy azokat nem lehetett összhangba hozni az egyébként ésszerű válságkezelési szükségletekkel.4 A kezdetektől fogva fennálló elvi ellentmondás és a korai végrehajtási időszakban jelentkező gyakorlati problémák azonban még nem győzték meg a CFE-kö- zösséget a szerződés átfogó felülvizsgálatának szükségességéről. A részes államok többsége, köztük a NATO tagállamai, mintegy fél évtizeden át nem mutattak hajlandóságot az érdemi változtatásra, és együtt éltek az anomáliákkal. Ennek oka, hogy alapvetően érdekeltek voltak a meglévő szerződés működésében és végrehajtásában, a jelentősebb haderővel rendelkező szovjet utódállamok - Oroszország, Ukrajna és Fehéroroszország - hagyományos fegyveres erőinek korlátozásában és ellenőrzésében, és ezt nem kívánták a szerződés felnyitásával, esetleges újratárgyalásával veszélyeztetni. A teljes képhez tartozik, hogy a szárnykorlátozások enyhítésével nem akartak CFE-oldalról szabad kezet adni Oroszországnak a déli periférián jelentkező válságok rendezésében, mert ez kimondva-kimondatlanul a kétpólusú érdekszféra politika továbbélését vagy felújítását jelentette volna, és ez az oroszokon kívül senkinek nem állt érdekében. Az aláíró államok nagy többségének tehát jó oka volt arra, hogy átmenetileg elfogadja a szerződés végrehajtása során felmerült ellentmondásokat, és elhalássza azok megoldását. A visszás helyzet ugyanakkor egy felemás orosz-amerikai megállapodáshoz vezetett a végrehajtási problémákkal terhelt északi és déli perifériáról, amit ráerőszakoltak a CFE-közösségre. A CFE-szerződés 1996. májusi első felülvizsgálati konferenciáján az eredeti szerződés módosításával az első csecsenföldi háború következtében kialakult status quo alapján született meg a szárnykérdés rendezése, amely lényegében törvényesítette az orosz szerződésszegést.5 A módosított szárnyszabály egyértelműen a szerződés megváltoztatását jelentette, hatályba lépéséhez az összes részes állam ratifikációjára volt szükség. Ha a később beindult adaptációs tárgyalások nyelvén fogalmazzuk meg a módosított szárnyszabály lényegét, akkor azt mondhatjuk, hogy az jelentősen rugalmas értelmezésre adott lehetőséget Oroszországnak, amit az orosz fél éveken át ki is használt. Hoz2001. tavasz-nyár 23
