Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Romsics Gergely: Magyarország a "Foreign Affairs"-ben, 1940-1948
Romsics Gergely A „feudalizmus" definícióját azonban az olvasó sem találhatta meg ezekben a könyvekben és esszékben. Helyette nyomorgó parasztokról és lelkiismeretlen földesurakról olvashatott, ám anélkül, hogy a két társadalmi réteg egymáshoz való viszonyáról pontos és tényszerű elemzést kapott volna. így legalábbis ebben a kérdésben igazat kell adnunk Montgomerynek, aki az amerikai közvélemény hiányos és elfogult információk alapján kialakult téves, ám évek során rögződött feudalizmus-képéről írt. Pontatlanságai ellenére „A magyarországi agrárforradalom" két fontos szempontból jól illeszkedik abba a Magyarország jövőjéről folyó diskurzusba, amely az 1942- es konföderációs tervek körüli vitákból nőtt ki. Akárcsak Jászi Oszkár 1946-ban, a „Hungary's Agrarian Revolution" szerzője szintén nem gondolkodott már a regionális integráció nagyobb egységeiben, azonban továbbra is bízott az egyes államok demokratikus kísérletének sikerében. Stowe nagyobbnak ítélte az akadályokat Jászinál, és a kommunisták szándékaival kapcsolatban sem voltak illúziói. Ennek ellenére ő is hibásan mérte fel Moszkva külpolitikai céljait, és írása a „Choices in Hungary"-hoz hasonlóan beszámoló lett annak a Közép-Európa-projektnek az alakulásáról, amely a cikk születésének időpontjában már kezdett illúzióvá válni. Az 1947. február 10-én aláírt párizsi békeszerződésekről a Foreign Affairs féléves késéssel, 1947 októberi számában tudósított. Az év őszére az amerikai megfigyelők a közép-európai események várható alakulásával kapcsolatban lényegesen borúlátóbbá váltak. John C. Campbell cikke, a „European Territorial Settlement" [„A területi rendezés Európában"] a térséggel és Magyarországgal foglalkozó írások sorában fordulópontot jelölt: a béke első két évének amerikai reményeinek megismétlése helyett Campbell az Egyesült Államok diplomáciai törekvéseinek kudarcáról számol be, még nem a hidegháborúra jellemző fordulatokkal, ám már nem is az 1945 körüli optimizmussal.117 A szerző 1942 után az Advisory Committee munkatársaként dolgozott. A második világháborút követő évtizedekben történészként figyelemre méltó pályát futott be, mindenekelőtt Szovjetunió- és Jugoszlávia-szakértőként. A Foreign Affairs lapjain megjelent tanulmányában Campbell mind az öt békeszerződés vitás kérdéseit sorra veszi és a diplomaták kompromisszumait az eredeti amerikai béketervekkel összehasonlítva kísérli meg értékelni. A „European Territiorial Settlement" bevezetése két alapvető gondolatot fogalmaz meg az 1944 és 1947 közötti eseményekkel kapcsolatban. Byrnes külügyminisztert és Truman elnököt idézve Campbell kiindulópontként mindenekelőtt azt mondja ki, hogy a párizsi békék „nem nevezhetők tökéletesnek", és „velük nem a mi céljaink valósultak meg". Az amerikai külpolitika, 1918—19-es hagyományainak megfelelően, az „igazságosság elvét" kívánta érvényesíteni, amelyet az „Egyesült Államoknak kötelessége alkalmazni a béke kialakításában, amelynek a közös 236 Külpolitika
