Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)

2001 / 1-2. szám - KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Romsics Gergely: Magyarország a "Foreign Affairs"-ben, 1940-1948

Romsics Gergely feltételezte, hogy a Szovjetunió, a háborús szövetséges, 1945 után nem fog túlzott agresszivitással fellépni Közép-Európában, saját társadalma után a kisállamokét is „gleichschaltolva".99 Optimizmusát a megvalósult földreform is növelte, ame­lyet nem követett azonnali kollektivizációs kísérlet. Az azonban mindennek elle­nére nehezen magyarázható meg racionálisan, hogy a kommunisták volt jobbol­daliakat saját soraikba befogadó „opportunizmusa" miért töltötte el reménnyel, hogy ebben a helyesen felismert tulajdonságban a demokratizálódásnak és a való­di társadalmi megbékélésnek milyen útját ismerhette fel. Jóslatai és az 1946-os hely­zetről adott értékelése alapján az a következtetés vonható le, hogy Jászit a háború vége és a magyar demokrácia újjáéledése - érthető módon - olyan bizakodással töltötte el, amelynek hatása alatt ideiglenesen hajlamossá vált kevéssé kedvező je­lenségeket a ténylegesnél pozitívabban megítélni. A tanulmány tanúsága szerint Jászi egész magyarságképe átalakult ebben az idő­szakban. A feudalizmus és a nacionalista hagyomány korábbi kritikusa 1946-ban „egy józan, munkás, különlegesen intelligens etnikumot" látott a magyarságban, amely „figyelemre méltóan mentes volt a szlávok és a románok miszticizmusától és faji fanatizmusától".100 Ebben a megállapításban minden bizonnyal joggal lá­tunk az utódállamok 1945 utáni kisebbségi politikája által kiváltott reakciót. Szo­katlan ugyanakkor a fenntartások nélküli elismerő hang a magyar nemzeti jelleg bemutatásában. Mindebből úgy tűnik, hogy Jászi a dunai népek folytatódó ellen­ségeskedése felett érzett csalódását egy, a magyar demokratikus kísérlet kezdeti sikerei által táplált öröm és optimizmus ellensúlyozta, amely hosszabb távon - a harmincas évek elmélete szerint - a megbékélés kulcsa lehetett. Az írás hangneme és megállapításai egyaránt egy radikálisan megváltozott Ma­gyarországról szólnak. A Jászi által leírt új népi demokrácia legfőbb jellemzője az volt, hogy semmit sem örökölt a Horthy-rendszertől. Az utóbbi két fő tulajdonsá­ga, a „feudális" társadalom továbbélése és az irredentista célokat követő agresszív nacionalizmus egyaránt megbukott, és végleg eltűnt a történelem színpadáról. Az új Magyarországot a szerző a két háború alatt „elnyomott többség" államának te­kinti, amely így semmiféle felelősséggel nem tartozik az oligarchia által elköve­tett bűnökért. A „Choices in Hungary" értékelésében így helyenként egyoldalúság mutatkozik: a máskor éles szemű és hangú kritikus a magyar népről illetve nem­zeti alkatról tett megfigyeléseiben olyan dolgok felett siklik el, mint például a több­ség Bibó István által elemzett magatartása a magyar holokauszt idején.101 A „Choices in Hungary" által nyújtott Magyarország-kép azonban a második Közép-Európa-projektnek még így is csupán félsikerét bizonyította, mivel az álta­lános rendezés kulcskérdése, a konföderáció létrejöttéről évekkel korábban eldőlt. Az amerikai diplomácia, de a béke-előkészítő bizottság szakértői is már 1943-ban vagy nem sokkal később belátták, hogy a térség valódi integrációja a háború után 232 Külpolitika

Next

/
Oldalképek
Tartalom