Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Romsics Gergely: Magyarország a "Foreign Affairs"-ben, 1940-1948
Magyarország a „Foreign Affairs"-ben, 1940-1948 amely a románságot az Egyesült Államok fekete lakosságához hasonlította, és tagadta annak képességét az államszervezet működtetésére.28 Temperleyvel ellentétben Mosely nem beszél magyar „sovinizmus"-ról, azonban érezteti az olvasóval, hogy az ehhez hasonló érvelések arroganciája mélyen ellenszenves számára.29 A szerző, a második egységben, a döntés következményeit vizsgálva arra a következtetésre jut, hogy Magyarország gyakorlatilag megörökölte Románia kisebbségi problémáját, mivel - ismét csak az 1930-as népszámlálás adatai szerint - 1 154 000 fős román kisebbség került határain belülre. A visszacsatolt területek magyar lakossága pedig még az egymillió főt sem éri el. Mivel így mindössze 374 000 magyar maradt Dél-Erdélyben, a magyar revíziós propagandában is szereplő és Mosely számára rokonszenves kölcsönös lakosságcsere is kivitelezhetet- lenné vált.30 A „Transylvania Partitioned" befejezése az 1918 óta felmerült alternatív rendezési terveket veti össze. A rendezésnek Mosely szerint két, egymással kombinálható útja létezik, a „területátadás és az autonómia-tervek". Az előbbinek leginkább igazolható példája az Arad-Szatmár-sáv visszacsatolása lett volna, míg az utóbbi a Székelyföld problémáit orvosolhatná. Ehelyett „Romániát a tengelyhatalmak arra kötelezték, hogy járuljon hozzá több mint 1,1 millió román magyar uralom alá kerüléséhez azért, hogy Magyarország visszaszerezhesse a három székely megye 367 864 magyarját, és összekapcsolja őket a messze nyugaton fekvő magyar alfölddel". A befejező mondat Mosely véleményét még nyilvánvalóbbá teszi. A magyarok, visszautasítva Maniu szeptemberi autonómiaajánlatát, „a szorosan Magyarországhoz kapcsolt fél Erdélyt választották a tartomány autonómiájával szemben, amelyben... nyilvánvaló és reménytelen kisebbséget alkottak volna".31 „A felosztott Erdély" elsősorban tényeket ismertet, azonban Mosely jóval többet kíván velük elmondani. Értékelésének lényege az, hogy ismét egy meggondolatlan nagyhatalmi döntés „rendezte" két kis nemzet vitáját, éppúgy körültekintés nélkül, mint 1919-20-ban. Amennyiben a tengely elveszíti a háborút, a döntés „csak egy stáció"-nak fog bizonyulni Erdély történetében, és új határok meghúzására lesz szükség.32 A második bécsi döntés idején az Egyesült Államok még nem lépett be a háborúba, és ennek megfelelően Mosely megközelítése sok szempontból a kívülállóé. Észak-Erdély visszacsatolását nem tekinti sem döntő fordulatnak, sem pedig a tengely nyílt agressziójának. Románia és Magyarország megítélésében nem mutatkozik döntő különbség. Mindkettő elsősorban saját nemzeti érdekeit igyekszik érvényesíteni, amelyek azonban a német hatalmi szférán belül esnek, és ezért nem meglepő, hogyha Németország - olasz szövetségesével - döntést hoz a két fél közötti vitás kérdésekben. Szintén a helyzet következménye ugyanakkor, hogy a rendezés csak addig marad érvényben, amíg a német hegemónia nem törik meg. 2001. tavasz-nyár 215
