Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Pritz Pál: A Horthy-korszak külpolitikájáról
Pritz Pál ezért érthetően megint a londoni követ, Barcza György reakciója alapján ragadhatjuk meg az apparátusi reagálást. Nos ő először úgy látja, hogy nincs a cseh emigrációnak nagy szerepe.9 A kérdés horderejére ellenben hamar ráérez, s ennek megfelelően Cadoganen, a külügyminiszter állandó helyettesén keresztül szeretné elérni, hogy Anglia ne ismerje el a Benes-kormányt. Azt hangsúlyozza, hogy nincs csehszlovák nemzet, s - úgy tűnik - tud is hatni a brit diplomatára, mert az egyik beszédében külön említi a két népcsoportot.10 Amikor pedig 1940. júliusában London mégis elismeri az emigráns kormányt, akkor is lehet még a magyar szempont mérlegelésének bizonyos szerepe, hiszen Barczának azt mondják, hogy az elismerés a területi kérdést nem érinti.11 Mindennek alapján azt mondhatjuk, hogy a magyar külügyi szolgálat igyekszik az esetleges vészhelyzet ellen tenni, a mind egyértelműbben németbarát magyar külpolitikai vezetés ellenben már nem tud ilyen körültekintő és rugalmas lenni. Idáig a diplomáciai gépezet pozitív szerepét emeltük ki, amelyet a politikai vonalvezetés kötöttségei gyengítettek meg. Volt azonban ennek a gépezetnek egy olyan hibája, amely viszont a pozitív politikai akarat érvényesülését bénította. A titokvédelemről, illetve annak hiányáról van szó. Békés körülmények között is rontotta ez a magyar diplomácia hatékonyságát, a háborúban ellenben már egészen tragikus következményei voltak. A Kállay-kormány béketapogatózási erőfeszítéseiről a német titkosszolgálat lényegében mindent megtudott, s azt Berlin tudomására hozta. Ezért lesz oly kellemetlen a kormányzó számára a Hitlerrel történt első, 1943. tavaszi klessheimi találkozója is, a német megszállást közvetlenül megelőző második klessheimi vizitről nem is szólva. S nem lehet azt mondani, hogy itt a szuperhatékony német elhárítás számunkra szomorú következményeiről van szó.12 Mert van ellenpélda. A románok esete. Barbu Stirbei herceg, a román király megbízottjaként Kairóban az Abwehr háta mögött, teljes titokban tárgyalt a szovjet követséggel Románia kiugrási törekvéséről.13 Az 1944. október 15-i magyar kiugrási kísérlet kudarcában, abban, hogy az több ponton nem csupán eredménytelenségbe, hanem tragikomédiába is fulladt, ennek a fecsegő mentalitásnak nagyon is komoly szerepe volt, míg az 1944. augusztus 23-i sikeres román kiugrásban a megfelelő titokvédelemnek szintén megvolt a maga egyértelműen pozitív szerepe. A nemzetközi környezet A Szent István-i Magyarország helyreállítása érdekében - meg kell állapítanunk - egyetlen nagyhatalom sem állt ki. A legpozitívabbak a németek voltak, ám sem a weimari, sem a hitleri Németország nem akart Bismarck örökébe lépni, aki valóban fontosnak tartotta az erős Magyarország létét.14 Mussolini - még ha akarta volna is 194 Külpolitika
