Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - HIDEGHÁBORÚ - Selvage, Douglas: Papírháromszög: Lengyelország, az NDK és Csehszlovákia
Papírháromszög: Lengyelország, az NDK és Csehszlovákia Douglas Selvage K özismert tény, hogy a Varsói Szerződés országainak vezetői közül Wladyslaw Gomulka és Walter Ulbricht szorgalmazták elsősorban Csehszlovákia katonai megszállását 1968-ban. A belpolitikai tényezők kulcsszerepet játszottak az elhatározásukban. Mindketten féltek a „túlcsordulástól" - attól, hogy a csehszlovákiai reformmozgalom átterjed az országukra, és aláássa a kommunista uralmat. Mindkét vezető számára a hazai reformfolyamatok a személyes politikai sorsukra végzetes hatást gyakorolhattak volna.1 A jelen tanulmány elsősorban a két vezető követelése mögötti külpolitikai összefüggéseket vizsgálja. Gomulka és Ulbricht ugyanis azért is sürgették a Varsói Szerződés beavatkozását Csehszlovákiában, hogy ezáltal is elejét vegyék egyes szövetségeseik - beleértve a Szovjetuniót is - kezdeményezéseinek a Német Szövetségi Köztársasággal, való kapcsolatok javítására.2 A Varsói Szerződéshez tartozó országok és Bonn közötti viszony normalizálása a lengyel és keletnémet biztonsági helyzet aláásásával fenyegetett: Lengyelország nyugati határának, az Odera-Neisse vonalnak, valamint az NDK-nak mint második német állam létezésének Bonn által való elismerése kerülhetett volna veszélybe.3 Gomulka és Ulbricht a bővülő csehszlovák-nyugatnémet kapcsolatok megtorpedózásával egy olyan láncreakciót kívántak megakadályozni, amelynek során a szövetségeseik és az NSZK szorosabbra fűzi a kétoldalú kapcsolatokat. Ugyanakkor azt is remélték, hogy a Szovjetunió felismerve azt, hogy a Bonn-nal kiépítendő kapcsolatai destabilizálják Kelet-Euró- pát, feladja a szovjet-nyugatnémet viszony normalizálásának tervét. Az invázió kezdetben meghozta a kívánt hatást. A kelet-nyugati kapcsolatok megromlottak. Moszkva azonban nem volt hajlandó - a Varsóból és Kelet-Berlin- ből érkező kérések ellenére - keményebb hangnemet megütni az NSZK-val folytatott párbeszédben. Moszkva 1968 végén felújította a tárgyalásokat Willy Brandt akkori német külügyminiszterrel, az erőszakról való lemondást magába foglaló egyezményről. Ezek a megbeszélések vezettek el végül az 1970-es szovjet-nyugatnémet moszkvai szerződéshez.4 Miközben Lengyelország és az NDK abban reménykedett, hogy Csehszlovákia lerohanása száznyolcvan fokos fordulatot hoz a Varsói Szerződés NSZK-val szemben folytatott politikájában, a Szovjetunió számára 2001. tavasz-nyár 167
