Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: A magyar-francia diplomáciai kapcsolatok története, 1945-1966
Garadnai Zoltán valójában milyen készséget mutatnak a diplomáciai kapcsolatok fejlesztésére. A franciák a szocialista országok egységét is „tesztelni" akarták, és mivel az első két látogatás jól sikerült, De Gaulle elnök a magyarországi külügyminiszteri látogatás időpontját az eredetileg tervezett szeptemberről előre hozta júliusra. A francia külpolitika tovább akarta erősíteni befolyását a térségben, és ehhez egyrészt célul tűzték ki a szocialista országokban jelen lévő nemzeti érdekek megerősítését és kihasználását, másrészt a gazdasági kapcsolatok fejlesztésével igyekeztek stabil pozíciókra szert tenni a térségben.102 A kétoldalú magyar-francia viszonyban azonban a politikai kapcsolatok rendezése ellenére sem sikerült a gazdasági kapcsolatokat kimozdítani a holtpontról, és ezek fejlődése nélkül érdemleges együttműködésről nem lehetett beszélni103 Péter János párizsi látogatásának köszönhetően a magyar-francia államközi kapcsolatok 1965-1966 folyamán így is további fejlődésen mentek keresztül. 1965 második felében majdnem teljesen lecserélték a francia nagykövetség diplomáciai beosztottait. Az új francia nagykövet 1965. december 23-án adta át megbízólevelét. Magyar értékelés szerint Gastambide egyike volt a francia diplomácia legtapasztaltabb diplomatáinak, és a nagykövetség új beosztottai elődeiknél magasabb színvonalat képviseltek, ami a magyarországi francia diplomáciai jelenlét fontosságának növekedését jelentette.104 1966 folyamán személyét Kádár János és Kállai Gyula egyaránt bemutatkozó látogatáson fogadta. Péter János 1966. február 10-én - annak kérésére - szintén fogadta Gastambide francia nagykövetet, akivel az aktuális gazdasági és kulturális kérdések megvitatásán kívül a politikai kapcsolatokról is beszélgetett. Gastambide Párizsból azt az üzenetet hozta, hogy Couve de Murville 1966 folyamán a magyarországi meghívásnak feltétlenül eleget kíván tenni. A magyarországi viszonyokkal kapcsolatban kifejtette, nagyon elégedett azzal, hogy Kádár János fogadta őt, és kifejtette továbbá, hogy „sokat foglalkoztatta őt Kádár János személyisége". Ugyanakkor hangsúlyozta, semmi olyat nem kíván mondani a magyaroknak, ami nem a meggyőződése, és amiről, ha jobban megismerik, a magyar tisztviselők is meggyőződhetnek. A nagykövet kifejtette továbbá, örül annak, hogy magyarországi megbízatást kapott, itt nagyon jól érzi magát: „tudatában van annak, hogy alapvető kérdésekben másmás felfogásban vagyunk, de a nemzetközi élet sok kérdését, különböző alapokról azonos módon közelítjük meg. Vannak országok, ahol a vendég és a házigazdák akármennyit beszélnek egymásnak, nem értik egymást. O úgy van Magyarországon, hogy a magyar partnereivel tényleg eszmecserét tud folytatni, itt Magyarországon az ember mindig úgy érzi, hogy beszél valakivel."105 A magyar külpolitikával kapcsolatban az alábbiakat mondta: „nagyon dicsérően beszélt az ENSZ- beli beszédemről és a mostani parlamenti beszédemről, hozzátéve, hogy hivatalos megbízás alapján köszönetét mond azért, hogy mind az ENSZ-ben, mind a parla232 Külpolitika
