Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: A magyar-francia diplomáciai kapcsolatok története, 1945-1966
Garadnai Zoltán és Couve de Murville külügyminiszterrel hosszabb beszélgetést folytatott. Mindketten nagyra értékelték a Magyarországgal való kapcsolatot. A nagykövet kitért arra, hogy Párizsban megmondták neki, hogy ezt kellő módon adja elő Budapesten.93 Ennek előzményéhez kapcsolódik Francfort 1965. október 19-ei látogatása, amikor agrément-t kért Raymond Gastambide nagykövet részére,94 egyben kijelentette, hogy rendkívül kellemes körülmények között dolgozott Magyarországon, és megköszönte a magyarok együttműködését. Ugyanakkor a magyar külügyminisztérium értékelése szerint (amellett, hogy elismerték azt, hogy a távozó nagykövet sokat tett a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének előmozdítására), a diplomata véleményét a francia külügyminisztérium nem vette túlzottan figyelembe, amit a nagyköveti megbízólevelének átadásakor tett javaslatai és Péter János párizsi látogatásának előkészítése során tapasztaltakból szűrtek le.95 Kállai Gyula, a minisztertanács elnöke, 1965. október 20-án fogadta búcsúlátogatáson a távozó francia nagykövetet. Kölcsönösen megegyeztek abban, hogy a két ország kapcsolatait tovább kell fejleszteni, és abban is, hogy a nemzetközi viszonyok megítélése tekintetében a két ország között nincs különösebb probléma.96 A nemzetközi helyzet 1965 második felében és a magyar-francia kapcsolatok A magyar diplomácia vezetői nagy érdeklődéssel figyelték a francia-szovjet diplomáciai közeledés alakulását. Ezt mutatja az is, hogy a párizsi magyar nagykövetség munkájának kiemelten fontos feladatává tették az ezekre vonatkozó információk gyűjtését, elemzését és a központnak való továbbítását. Párizs fontosságát növelte, hogy 1965 végén a francia külügyminiszter a Szovjetunióba látogatott, ez az esemény nagy érdeklődést váltott ki a magyar külügyminisztériumban is. A párizsi magyar nagykövetségtől részletes jelentést kértek, többek között az esetleges Párizs-Moszkva-tengely lehetőségéről és a francia kelet-európai közeledés őszinteségére vonatkozóan.97 Az utasításnak megfelelően a párizsi magyar nagykövet, Valkó Márton, 1965. november 4-én meglátogatta De Margerie-t a Quai d'Orsay Kelet-európai Osztályának vezetőjét. A francia diplomatától részletes tájékoztatást kapott Couve de Murville útjával kapcsolatban, és a nagykövet a Budapestre küldött helyzetelemzésében a „szovjet-francia szövetség" gondolatát csak a lapok kitalációjának minősítette, viszont a francia közeledési kísérleteket őszintének ítélte.98 A magyar kormányt a párizsi szovjet nagykövet is rendszeresen tájékoztatta a De Gaulle elnökkel folytatott tárgyalásairól. A párizsi magyar nagykövetség és a „baráti országok diplomatái" rendszeresen konzultációt és tájékoztatót tartottak egymás számára. Zorin nagykövet, aki korábban Berlinben szolgált, 1965. július első felében meglátogatta De Gaulle elnököt, aki három kérdéscsoportot jelölt meg 130 Külpolitika
