Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Deák Péter: Magyarország biztonsági helyzete az ezredfordulón
Deák Péter tos felelősséget jelent a regionális politikában, a hazai infrastruktúrafejlesztésben, a haderő arculatának és belső arányainak átalakításában, a NATO döntéshozatali mechanizmusában kialakított álláspontunk képviseletében. Ezekből eredően az előttünk álló középtávú időszakban számos politikai és katonai lépést kell felvállalni, amelyek vázlatosan az alábbiak: 1. A szövetségen belüli folyamatokban a kormányzat részéről mind határozottabb részvétel szükséges, a még fellelhető tartózkodás feladása, a rendelkezésünkre álló pozíciók hozzáértő szakemberekkel való feltöltése mellett a döntéshozatalban fokozni kell az aktivitást. Ugyanakkor a sajátos magyar érdekek kifejezésre kell hogy jussanak, de erőltetés és a nemzeti önérzet túlhangsúlyozása nélkül. Az egyes döntési szinteken konzultatívan kell kifejteni azokat a csak ránk jellemző tényezőket, amelyek az általánostól eltérő saját érdekekben jelentkezhetnek. 2. Mind a NATO-n, mind az Európai Unión belül az integratív tevékenység mellett fejleszteni kell és fenn kell tartani a kétoldalú együttműködéseket. Ebből a szempontból kiemelt jelentőségük van azoknak az országoknak, amelyek hadi potenciálja a NATO déli szárnyán összpontosul. Ez az egyeztetés, a tapasztalatok alkotó cseréje a hatékonyságot kell hogy szolgálja, a kapcsolatokban törekedni kell a folyamatosságra. A „visegrádi együttműködés fokozatosan elveszti" biztonság- politikai tartalmát, stratégiai partnerség e keretekben nem fogalmazható meg, a katonapolitikai tapasztalatok kölcsönös cseréje azonban a következő évtizedben természetesen fennmarad ebben a dimenzióban. 3. A regionális és szomszédsági kül- és biztonságpolitikában két kategória jelenik meg: a tagfelvételre komolyan számba jövők, valamint az arra esélytelenek, ami differenciált szomszédpolitikát követel. A magyar politika fő iránya nem az integrációkba való tagfelvételért lobbizás, hanem a tagsági feltételeknek való megfelelés mielőbbi elérésének segítése tapasztalatátadásokkal és támogató külpolitikával. Ennek fő dimenzióját a kétoldalú kapcsolatok jelentik. Magyarország státusa tehát nem a regionális kishatalom, nem a NATO-ügynökség, hanem az objektív helyzetből eredő szerény stabilizáló szerep. 4. Hazánk térségbeli sajátos geopolitikai és geostratégiai helyzete is a differenciált megkülönböztetések szem előtt tartását követeli meg. A honvédelmi politika kidolgozása és folyamatos korrekciója összkormányzati feladat, amelynek során a nemzetközi kötelezettségeknek, az állami fejlesztési programok tárcaszempontjainak és a védelem nemzeti érdekeinek harmonikusan kell érvényesülniük. A honvédelmi politika középpontjában a védelmi kapacitás valamennyi nem katonai elemének korszerűsítése kell hogy álljon. 5. A minimális kompatibilitás helyett az új követelmény a védelmi szektor nivellációja, felzárkózása a NATO-átlaghoz, illetve a várható szerepkörök, aktivitási formák megkövetelte képességekhez. Ez a haderőreform felgyorsítását, illetve in10 Külpolitika
