Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Schreiber, Thomas: A francia külpolitika és Kelet-Európa
Thomas Schreiber jukat, és olyan egyezséget fognak kötni, amely az első világháború utáni kapcsolatukhoz hasonlóan kifejezi majd barátságukat és hagyományos szövetségüket". A müncheni egyezmény felmondása újra időszerűvé tette az 1924-ben kötött barátsági és szövetségi szerződést, ami konzultációt és kölcsönös segítségnyújtást írt elő abban az esetben, ha valamelyik szerződő fél biztonsága veszélybe kerülne. Három héttel a második világháború vége előtt a Francia-Csehszlovák Társaság alakuló közgyűlést tartott, amelyen a nagyszámú politikai résztvevő között - akik a legkülönbözőbb irányzatokat képviselték - jelen volt Georges Bidault, az Ellenállási Mozgalom Nemzeti Bizottságának elnöke is. Májusban, Prága felszabadulásakor a csehszlovák miniszterelnök, Sczdenek Fierlinger felkérte az Egyesült Államokat, Nagy-Britanniát és Franciaországot, hogy küldjék el diplomáciai képviselőiket a cseh fővárosba. Június 3-án pedig „figyelembe véve a Franciaországot és Csehszlovákiát összekötő hagyományos barátságot és a két nép fegyverbarátságát, a francia kormány és a csehszlovák kormány elhatározza, hogy nagyköveti rangra emeli Franciaország prágai követségét és Csehszlovákia párizsi követségét". A francia sajtó kiküldött tudósítóira óriási hatással volt, hogy a lakosság körében München keserű emléke ellenére Franciaország iránti rajongást tapasztaltak: „Az oroszok és az amerikaiak szabadítottak fel minket nyilatkozta egy magas rangú hivatalnok a Paris-Presse12 haditudósítójának , de mi Franciaországtól nem fegyvereket várunk, hanem a kultúráját, amelyet oly régóta a magunkénak tekintünk. Ez szintén szerves részét képezi Európa egyensúlyának, ami nélkül földrészünk a káoszba süllyedne. Igen, mindezek miatt és a köztünk meglévő rokonszenv miatt, szükségünk van Franciaországra." Egy hónappal később Ledere tábornok hét tiszt kíséretében Prágába érkezett. Köztük volt a börtönből megszökött Georges de Lannurien kapitány, aki a háború alatt francia ellenállócsoportot szervezett Szlovákiában a németek ellen. Ez az utazás szentesítette a két ország közti kapcsolatok újrafelvételét. A francia delegáció fogadásakor Edouard Benes elnök, miután kitüntette „fegyvertársait", a francia-csehszlovák barátságot éltette. Párizsba való visszatérésekor Ledere tábornok kijelentette, hogy „a csehszlovák nép, amely bátran tekint a jövő felé, hasznos kapcsolódási pont lehet számunkra közös szövetségesünk, Oroszország felé".13 Ez a mondat jól tükrözi a korabeli francia politikai elit jelentékeny részének gondolkodását, melynek számára a német veszély feléledésének elhárítása érdekében kedvezőnek tűnt a szovjetekkel való szövetség. Felszabadulása után Csehszlovákia volt az első kelet-európai ország, amellyel Franciaország, 1945 októberében, kereskedelmi szerződést kötött. Még ugyanennek az évnek a végén csehszlovák katonai delegáció járt Párizsban Svoboda tábornok vezetésével. Ezután kulturális egyezményt kötöttek, amely 102 Külpolitika
