Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Kiss J. László: A nemzetállamtól az integrált nemzetállamig-az integráció és a nemzeti érdekek viszonya
Kiss J. László az unió a klasszikus nemzetállam európai szinten megvalósuló folytatásának sem tekinthető. Vajon az integráció elérte-e a maga korlátáit vagy növekedésének optimális szintjét? A kérdésre lehetetlen végleges választ adni. Nyilvánvaló, hogy nehéz Európa határait véglegesen meghatározni, ám az is könnyen belátható, hogy az európai integráció nem lehet „határtalan" folyamat. A maastrichti szerződés a második világháború utáni integrációs politika kompromisszumos válasza volt, amely a közép- és keleteurópai változások messze ható következményeit éppen úgy nem vehette számításba, mint a nagy hidegháborús világ-polgárháborút követő „belső polgárháborúk Európáját" kihívásait. Európa kulturális sokfélesége és a nemzetállam tartóssága ellentmond minden olyan törekvésnek, amely az egyetlen európai „egységállam" létrehozásának a célját hangsúlyozza. Az integráció korlátái a nemzeti érdekeket teszik hangsúlyozottá, még azoknak az országoknak az esetében is, amelyek a második világháború után a nemzeti érdekek hiányához vagy azok korlátáihoz sikeresen alkalmazkodni tudtak. Ami a pénzügyi unió után elérhető, - sokak számára - inkább a kormányközi és szupranacionális kapcsolatok optimális rendszere, nem az integráció maximuma. Számos jel mutat arra, hogy az Európai Unió nem egyetlen, kizárólagos, hanem több politikai erőközpontból s a politikaterületek és/vagy a tagállamok különböző mélységű integrációjából fog állni. Az európai integrációs folyamat a szuverenitások szupranacionális, nemzetállami és szubnacionális újraelosztásának történelmileg példa nélküli folyamata. Az Európai Unió 1999. decemberi, Helsinkiben tartott csúcsértekezlete egyszerre fogalmazta meg az integráció „határait" érzékeltetni kívánó bővítés második körét, pontosabban a (keleti) bővítés bővítésének politikáját, ezzel egyidejűleg a „bővítés mélyítésének", nevezetesen az intézményi reformok szükségességének programját. Ebben a folyamatban sem az integráció, sem a nemzetállam nem marad változatlanul, kölcsönhatásuk s ezzel az „integrált nemzetállam" története folytatódik. Nem kérdéses: a csatlakozni kívánó országok számára ez fontos üzenet. Jegyzetek 1 V. ö. O'Neill, Michael: The Politics of European Integration. A Reader Routledge London-New York, 1996, 81-122. o. és George, Stephen: Politics and Policy in the European Union, Oxford University Press, Oxford, 1996. 52-54. o. 2 V. Ö. Inotai András: Miért újszerű az Európai Unió keleti kibővülése? In: Inotai András: Útközben. Magyarország és az Európai Unió. Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 1997, 9-25. o. 3 Lindberg ,Leon N.-Scheingold, Stuart A.: Europe's Would-Be Polity, Patterns of Change in the European Community, Eblewood Cliffs, N. J. Prentice-Hall, 1970, 165. o. 4 I . m. 263. o. 5 Dauederstädt, Michael: Der Kirchturm und sein Horizont. Identität und Grenzen Europas Eurokolleg 42 (1999) Friedrich Ebert Stiftung 10. o. 78 Külpolitika
