Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - AZ ATLANTI SZÖVETSÉGBEN - Martonyi János: A NATO tagság első éve
Martonyi János Büszkén jelenthetem ki, hogy - úgy is mint a válságövezet tőszomszédságában lévő ország - Magyarország kiválóan kiállta ezt a nagy próbát. Azok a tavalyi nehéz hónapok azt is megerősítették, hogy országaink ugyanolyan jogokat és lehetőségeket kaptak, mint amilyenekkel a többi tagállam rendelkezik. Rendkívül fontos ügyekbe volt és van beleszólásunk. Ma már senki sem dönt rólunk a mi beleegyezésünk nélkül. Azonban azt is meg kellett tanulnunk: már nem lehet különbséget tenni, hogy van a „NATO" - és vagyunk „mi". Mi vagyunk a NATO. Mi vagyunk a Nyugat. Most már nem okolhatjuk többé a Nyugatot a problémáinkért. Igen, voltak esetek, amikor nemet kellett mondanunk, vagy azt, hogy „igen, de". És ilyenkor nem is haboztunk így cselekedni. Szövetségeseink pedig elfogadták érveinket. Ezekről az érvekről pedig kiderült, hogy megalapozottak voltak. Szélesebb összefüggésben erőt adott az a felismerés, hogy - bármilyen nehéz döntéseket is kellett hoznunk - a Szövetségnek sikerült megőriznie szavahihetőségét, fenntartania kohézióját és ismét megerősítenie alapértékei iránti elkötelezettségét. Ami Magyarországot illeti, a NATO-tagság hatására javult a kormányzati munka összehangoltsága és korszerűsítéseket hajtottunk végre a vonatkozó jogszabályokban is. A tagság magas követelményei ösztönzően hatottak haderőnk korszerű, megfelelő harci képességekkel rendelkező intézménnyé való átalakítására is. Koszovóban tevékenykedő katonáink szolgálati teljesítményükkel naponta bizonyítják, hogy Magyarország képes hozzájárulni a biztonsághoz, nem pusztán élvezi annak előnyeit. Nagyon különleges felelősséget érzünk a NATO további bővítésével kapcsolatosan. Teljesítményünk a Szövetségben közvetlenül ki fog hatni - és már most is kihat - a NATO arra vonatkozó készségére, hogy folytassa a bővítést. Annak is örülünk, hogy csatlakozási tapasztalatainkat megoszthatjuk a tagságra pályázó államokkal, és ezzel is egyengethetjük a tagsághoz vezető útjukat. A mögöttünk lévő esztendő egyik legfontosabb tanulsága az, hogy a bővítés nem ártott a demokratikus célokat követő szomszédos országokkal fenntartott kapcsolatainknak. Ellenkezőleg, azok, akik készek megvédeni a Szövetség által képviselt értékeket, fokozták abbeli erőfeszítéseiket, hogy komoly együttműködést folytassanak a NATO újonnan felvett tagjaival. Ez önmagában is meggyőző bizonyítéka a tagságra pályázó országok elkötelezettségének és a NATO vonzerejének. Készséggel támogatjuk Szlovákiát, Szlovéniát és Romániát abban, hogy teljesítsék MAP (Tagsági Akció Terv) programjaikat, és Ukrajnát békepartnerségi programjának megvalósításában, ahogy örömmel segítünk Horvátországnak is azon erőfeszítéseiben, melyek remélhetően elvezetnek a békepartnerségi programba való bekapcsolódásához. Bizakodást keltőek azok az üzenetek is, amelyek Moszkvából érkeznek arról, hogy Oroszország tisztában van vele, miszerint a NATO-val való együttműködésnek nincs alternatívája. 4 Külpolitika
