Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - AZ ATLANTI SZÖVETSÉGBEN - Márkusz László: Milosevics és a Nyugat Az 1996-98-as boszniai események hatása a Jugoszlávia bombázásáról hozott döntésre
Märkusz László Szakadás a boszniai szerb vezetésben Plavsics és a palái vezetők között az első nyílt konfliktus a speciális párhuzamos kapcsolatokról szóló megállapodás aláírása kapcsán robbant ki. A Milosevics számára belpolitikai szempontból is fontos szerződést, amit boszniai szerb oldalról Momcsilo Krajisnik SDS elnök és egyben a boszniai Államelnökség 1996 szeptemberében megválasztott szerb tagja írt alá, Plavsics nyilvánosan kifogásolta alkotmányos és politikai szempontból. Vitatta az aláíró Krajisnik hatáskörét a dokumentum aláírására, hiszen az entitás nevében vállalt kötelezettségeket annak első számú közjogi méltósága, a boszniai szerb elnök kell, hogy aláírásával szentesítse. Nyilatkozataiban azonban magának a szerződésnek a célját is megkérdőjelezte, „Milosevicsnek dobott mentőövként" jellemezve azt sajtónyilatkozataiban, azt értve ezalatt, hogy a belpolitikailag meggyengült belgrádi vezető most politikai manővereinek egy másik színterén, a Republika Srpskában minden eddiginél szélesebb befolyási lehetőségeket kapott.18 Bár Plavsicsnak ebben a kérdésben végül meg kellett hátrálnia, a közeljövőben beálló boszniai szerb hidegháborúnak a frontvonalai már világosan kialakultak, az egyik oldalon a nemzetközi közösség támogatását bíró elnök asszonnyal, a másikon pedig a paléi lobbival, amely mögött a háttérben Belgrád sorakozott fel. Ez utóbbi szövetségnek a világos jelei akkor mutatkoztak meg, amikor 1997 nyarán a Republika Srpskakrízis újabb fordulatot vett. Plavsics londoni útja alatt június 30-án a paléiekhez hű Drágán Kijac belügyminiszter feloszlatta azt az elnök asszonyhoz hű Banja Luka-i központú antiterrorista rendőr alakulatot, amelynek feladata a Karadzsics és Krajisnik irányítása alatt működő Centrex és Selekt-Impex cégek illegális ügyleteinek kinyomozása volt. Plavsics erről tudomást szerezve azonnal megszakította angliai programját, visszafelé úton azonban a szerb rendőrség őrizetbe vette a belgrádi repülőtéren, majd rövid fogva tartás után átadta őt a Páléhoz húzó bijeljinai boszniai szerb belügyi erőknek, amelyek még további egy napig tartották fogva saját államfőjüket. Az elnök asszonyt a NATO Boszniában jelenlévő erői (SFOR) hozták ki a cellából, kísérte Banja Lukára és biztosították további személyi biztonságát. Az elnöki palotába érkezve Plavsics azonnali politikai ellentámadásba lépett, menesztette a belügyminisztert és feloszlatta a boszniai szerb törvényhozást, amelyben Krajisnikék hívei voltak többségben.19 Ezzel a krízis egy több mint félévig tartó alkotmányos válság szakaszába lépett, amikor az egyes közjogi döntések alkotmányos érvényességét már egyre nehezebb volt politikailag semlegesen, pusztán jogi alapon megítélni. A képhez persze hozzátartozik, hogy ekkor erre már senki nem is törekedett. A Republika Srpska alkotmánybírósága napokon belül összeült, hogy megállapítsa Biljana Plavsics parlamentet feloszlató döntésének alkotmányosságát, előre bejelentve, hogy mérlegelésük során „a lehetséges gazdasági, társadalmi és politikai következményeket" is figyelembe fogják venni. Amikor 44 Külpolitika
