Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Sárdi Péter: Az Országgyűlés nemzetközi kapcsolatai és az európai integráció
Az Országgyűlés nemzetközi kapcsolatai és az európai integráció Ez pozitív fejlemény. Másrészt ugyanakkor a feirai zárónyilatkozat elsősorban az intézményi reformmal foglalkozott, és a bővítési tárgyalások kiterjesztését említette. A közleményből az úgynevezett luxemburgi csoport országai csupán általános politikai elkötelezettséget olvashattak ki. Kitekintés, feladatok A francia elnökség ez év végéig tartó időszakában elvárásunk az EU-tól az lehet, hogy sikeresen fejeződjék be az intézményi kormányközi konferencia és ezzel összefüggésben az unió, ígéretének megfelelően, 2002 végétől álljon készen az új tagok felvételére. A második kívánságunk, hogy az EU adjon világos válaszokat arra, hogy melyek a legproblematikusabb fejezetek, s végül készüljön olyan csatlakozási forgatókönyv, amely lehetővé teszi a tárgyalások 2001 végéig történő lezárását. Magyar értékelés szerint számunkra az elkövetkezőkben a környezetvédelem, a tőke szabad áramlása (elsősorban a termőföld kérdése), a közlekedés, míg az EU számára a pénzügyi támogatások (elsősorban a mezőgazdaságban) és a munkaerő szabad áramlása a problematikus fejezetek. E kérdéscsoportok, illetve igények határozzák meg a magyar integrációs diplomácia, így a parlamenti szakdiplomácia fő irányait is. Mindezeket figyelembe véve, az eddigi együttműködési formák fenntartása mellett az Országgyűlés nemzetközi kapcsolataiban a következő lépések megtétele célszerű integrációs vonatkozásban: Lobbizás az Európai Parlamentben az uniós országok parlamenti elnökeinek találkozóin való részvétel érdekében; közvetlen szakbizottsági kapcsolatfelvétel (néhány kezdeményezés történt a külügyi, költségvetési és egészségügyi bizottságok raportőreinek meghívásával); az EP frakcióival intenzív pártközi kapcsolatépítés (frakciók hatásköre); háromoldalú integrációs, külügyi bizottsági találkozók rendszerének kialakítása (várhatóan a horvát fél bevonásával négyoldalúvá bővül); az ELI nemzeti parlamentjeivel szakbizottsági kapcsolatok célzott, koncentrált továbbfejlesztése; annak meghatározása, hogy a „luxemburgi csoport" integrációs bizottsági találkozóit hogyan befolyásolja a továbbiakban a „helsinki csoport" megjelenése. Áttekintve a csatlakozási tárgyalások megkezdésétől tanúsított két év történéseit, eszünkbe juthat a cikk elején idézett mondat abban a vonatkozásban is, hogy a spártaiak önfeláldozása, példája végül is az egész görögség megmeneküléséhez vezetett. Bár a történelmi hasonlatok általában „sántítanak" de talán elmondhatjuk: a kilencvenes évek sok áldozattal járó társadalmi, gazdasági és szerkezeti átalakítása, napjaink erőfeszítései és a közeljövő következetes felkészülése a harmadik évezred első éveiben elvezethet bennünket az európai uniós tagságig. Ehhez az Országgyűlés a maga sajátos lehetőségeivel fontos hozzájárulást nyújthat a parlamenti diplomácia eszközeivel is. 2000. ősz-tél 169
