Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Sárdi Péter: Az Országgyűlés nemzetközi kapcsolatai és az európai integráció
Sárái Péter azt is szerepeltetni, hogy az első körös országokkal a tárgyalások ütemét fenn kell tartani. Az EP-Magyarország társulási parlamenti bizottság ülésein (a Magyarországon tartott tanácskozásokon a hagyomány szerint felszólal a köztársasági elnök és miniszterelnök) a csatlakozási tárgyalások megkezdését követően természetesen a bővítés kérdése került középpontba. Új elemként mind magyar, mind uniós részről a főtárgyalók (magyar részről a brüsszeli EU-nagykövet és a főtárgyaló azonos személy) beszámoltak a csatlakozási tárgyalások állásáról. A vegyesbizottság üléseit a kölcsönös kompromisszum keresése, ugyanakkor a vélemények nyílt ütköztetése jellemezte. Ilyen kérdés volt 1999 elején többek között az Agenda 2000 pénzügyi megalapozottsága vagy a munkaerő szabad áramlása. A helsinki csúcstalálkozót megelőző ülésen, ahol részt vett Günther Verheugen, az unió bővítési ügyekben illetékes biztosa is, áttekintették a csatlakozási folyamat súlyponti területeit. Ezek a környezetvédelem, a tőke szabad áramlása, a közlekedés, a versenypolitika, a mezőgazdaság, a személyek szabad áramlása és a regionális politika voltak. Jórészt megegyeztek tehát azokkal a területekkel, amelyeket a parlamenti diplomácia integrációs tevékenységének kulcsterületeiként az érintettek még 1998-ban meghatároztak. Az Európai Parlamenttel kialakított kapcsolatok a magyar törvényhozás külügyi integrációs munkájának egyik pillérét jelentik. A másik pillér az EU-tagországok közös parlamenti testületéivel, illetve az egyes parlamenti szakbizottságaival kiépített együttműködés. Az első esetben éltünk azzal a lehetőséggel, amelyet e testületek (COSAC - EU-országok integrációs bizottságai fóruma, valamint a külügyi bizottságok EU-fóruma) számunkra biztosítottak. Mindkét fórumon a csatlakozási tárgyalások megindulása után vált lehetővé, hogy megfigyelői minőségben - kizárólag a bővítés témaköréhez kapcsolódó felszólalási joggal - vehessenek részt az európai integrációs ügyek bizottsága, illetve a külügyi bizottság delegációi. A COSAC ülésein a bővítés állandó napirendi témaként szerepelt. E vitában jól kitapintható volt az az érdekellentét, amely a nettó befizetők, a pénzügyi támogatás élvezői és a csatlakozni kívánó országok között létezik. Másik problémaként a csatlakozási időpont merült fel: a tagjelöltek szerettek volna, míg a tagországok nem kívántak csatlakozási menetrendet - időpont megjelölésével - kidolgozni. Ausztria számára pedig elsősorban a munkaerő szabad áramlásának lehetősége problematikus. A helsinki csúcstalálkozóig megtartott üléseken a bővítés problémái közül az EU-országok nemzeti parlamenti küldöttei a pénzügyi támogatási, foglalkoztatási, migrációs és az időpont körüli kérdéseket hangsúlyozták. A tagjelölt országok közül uniós vélemények szerint is a legmegalapozot- tabb érveket a magyar delegátusok vonultatták fel az aggodalmak eloszlatására. A külügyi bizottságok elnökeinek találkozóin az általános politikai megközelítés dominált. Az uniós országok parlamenti képviselői politikai támogatásukról biztosították a tagjelölt országok delegátusait a csatlakozási folyamat vonatkozásában, kiemelve, hogy az 166 Külpolitika
