Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Az Európai Unió Bizottságának 2000.évi jelentése Magyarország előrehaladásáról a tagság felé
Dokumentum A munkanélküliség jelentősen csökkent. A munkaerő-felmérési adatok szerint 2000 júniusában 6,5 százalék volt a munkanélküliek aránya az előző év azonos időszakának 7,4 százalékával szemben. Azonban jelentős területi eltérések mutatkoznak a nyugat-dunántúli 4 százalékot épp hogy meghaladó érték és az észak-magyarországi majdnem 12 százalékos érték között. Ezen felül néhány erőteljesen növekvő szektorban egyre nő a munkaórák száma, amely újabb bizonyítékául szolgál a szűkülő munkaerőpiacnak, rámutatva arra a veszélyre is, hogy a gazdasági fellendülés folytatódásával az egész gazdaságra kiható bérfeszültségek alakulhatnak ki. A folyó fizetési mérleg javulni kezdett a tavalyi év nyarának végén. Előzetes adatok szerint a hiány 1999-ben a GDP mintegy 4,3 százalékát tette ki, ami közel 0,5 százalékkal alacsonyabb, mint 1998-ban. Ez a kedvező tendencia folytatódott 2000 első öt hónapjában is. A deficit 0,43 milliárd eurót tett ki, ellentétben az 1999. évi azonos időszak 0,76 milliárd eurójával. Kezdetben a vártnál jobb folyó fizetési mérleg adatok a beruházáshoz kapcsolódó import kifejezett lassulásának (elsősorban a közületi szektorban) és a külföldi befektetők alacsonyabb mértékű profitrepatriálásának voltak köszönhetők. A közelmúltban a kivitel erőteljes növekedése és elsősorban a turizmusból származó magasabb szolgáltatási bevételek javították a fizetési mérleget. Ezen felül a folyó fizetési mérleg hiányát könnyedén finanszírozta a nem adóssággeneráló tőkebeáramlás, mialatt a teljes külső eladósodottság és az adósságszolgálati mutatók visszaestek. A makrogazdasági teljesítmény csalódást keltő elemének az infláció számít. Az árstabilitás irányába történő előrelépés lelassult. Az 1999 első felére egy számjegyűvé váló inflációs ráta négy év folyamatos csökkenő irányzat után emelkedni kezdett. 2000 januárjában ismét csökkenő irányúra váltott a tendencia. Azonban a júliusi adat azt mutatta, hogy a csökkenő tendencia ismét megfordult, amikor is a július havi éves infláció 9,6 százalék volt. Az emelkedő olaj- és élelmiszerárak okozták főként az árnövekedést. A kormány - csökkenteni próbálván az inflációs nyomást - 6 százalékon szabta meg a 2000. évi hatósági árnövekedést. Az inflációs várakozások 13 százalék fölött tartották az első negyedévben az egy évre vetített nominális bérnövekedést. A kormány elismerte, hogy nem fogja tudni tartani a 6-7 százalékos inflációs célkitűzését 2000-ben. A nominális kamatlábak folyamatosan csökkennek 1998 vége óta. A három hónapos bankközi kamatláb az 1998. decemberi 16,4 százalékról 10,1 százalékra esett 2000 áprilisában. 2000 első két hónapjában a központi banknak többször is gyorsan csökkentenie kellett a kamatokat, megakadályozandó a nagy mennyiségű spekulatív tőkebeáramlást, amely az intervenciós sáv felső szélére kényszerítette az árfolyamot. Ellentétben a korábbi, főként működő tőke dominálta tőkebeáramlási hullámokkal, a legutóbbi tőkebeáramlásban elsősorban a hozamérzékeny portfólióbefektetések domináltak. Megjelent az árfolyam és az inflációs cél közötti potenciális konfliktus. Mialatt a csúszó leértékeléses rendszer megfelelően jól működött, a központi bank 2000 áprilisában a leértékelési ütem 0,1 százalékos csökkentésével próbált az árakra lefelé nyomó hatást gyakorolni. Rövid távon a központi bank erőfeszítése visszafogta az árfolyamot felhajtó nyomást, minthogy a spekulatív tőkebeáramlások leapadni látszanak. Azonban a kamatok erőteljes esése újabb lökést adhat az összkeresletnek, amely az infláció fellendülésének további veszélyével járhat. 92 Külpolitika
