Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - AZ ATLANTI SZÖVETSÉGBEN - Botz László: A Katonai Felderítő Hivatal feladatai a NATO-csatlakozás után
Botz László tékű fordulatokat, amelyek az elmúlt egy-két évtizedet jellemezték. Ha a változásokat egy szóval kéne jellemezni, akkor - lehet, hogy foglalkozási ártalomként - a bizonytalanság növekedését emelném ki. A változások irányát és főleg gyors lefolyását szinte senki sem látta előre. Megbízható előrejelzés hiányában a politika rögtönzéssé, a válságokra való reagálássá változott, és a döntéshozók uralkodó lelkiállapotává a meglepetés érzése vált. Ilyen körülmények között még inkább megnőtt a megfelelően feldolgozott információk értéke. A haderőcsökkentések ellenére a felderítő szolgálatok feladatai nem szűkültek be, ellenkezőleg, növekedtek. A nyugati országok általában védelmi költség- vetésük mintegy 3-10 százalékának megfelelő összeget fordítanak hírszerzésre. Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság állami költségvetésében az információszerző és feldolgozó szervezetek, nemzetbiztonsági szolgálatok költségvetése annak ellenére felülmúlja a diplomáciára fordított összegeket, hogy a biztonsággal összefüggő komplex feladatokat tárcaközi együttműködésben, általában a külügyminisztérium irányítása alatt (mások mellett a védelmi minisztérium részvételével) szervezik. A külpolitika és a hírszerzés között még szorosabb lett a kapcsolat. A brit Hadászati védelmi áttekintés új, önálló feladatrendszerként fogalmazza meg az úgynevezett védelemdiplomácia megvalósítását, amelynek lényege a külpolitikai célkitűzések támogatása a haderő rendelkezésére álló eszközökkel, mindenekelőtt a konfliktusmegelőzésben és a kapcsolatépítésben bizalomerősítő, katonai együttműködési, segítségnyújtási és fejlesztési programokkal. Bizalomerősítés a másik fél helyzetére, képességeire és szándékaira vonatkozó megbízható értesülések nélkül elképzelhetetlen, hiszen a bizalmatlanság legfőbb forrása a tudatlanság. A mai hadászati környezet még ennél is többre biztosít lehetőséget. Képessé kell válnunk a konfliktusok, válságok kezelésére, sőt lehetőség szerinti megelőzésére. A nemzetközi közösség is mind inkább felismeri, hogy ehhez merészebb megközelítésre van szükség. Lord Robertson, volt brit védelmi miniszter (jelenleg a NATO főtitkára) a haderő konfliktusmegelőző tevékenységben való részvételét nevezte védelemdiplomáciának, annak célját pedig a gondolkodás demilitarizálásában határozta meg. Ezen tevékenységnek is van azonban kifejezett katonai összetevője, például a fegyverzet-ellenőrzés és a proliferációellenes küzdelem. Eszközei elsősorban diplomáciai - és csak másodsorban katonai - jellegűek, de hatékony diplomáciai fellépés is csak ott képzelhető el, ahol megfelelő, katonai összefüggésbe helyezett információk állnak rendelkezésre a fegyverzetkorlátozási rezsimek kijátszásáról. Az új védelmi diplomácia legfontosabb eleme az európai „hídépítés". A közelmúltban Boszniától Koszovón át Csecsenföldig a feszültségek és konfliktusok sora bizonyította, hogy kontinensünkön a biztonság egyelőre nem garantált. Az európai országok felismerték, hogy biztonságuk végső soron a környező régiók stabilitásától függ. Ez is egyik oka annak, hogy a hírszerzés a korábbi, „célországokra" koncentráló megközelítés helyett ma már inkább a lokális konfliktusokra, a regionális stabilitás kérdéseire összpontosít. 28 Külpolitika
