Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 3-4. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA - Balla János - Terényi János: Magyarország dél-mediterrán politikája
Magyarország dél-mediterrán politikája ségbeli partnereink szemében is nyomatékosítja a „magyar kapcsolat" fejlesztését motiváló érdekeket, ami a kontaktusépítés ígéretes, a korábbiaknál határozottabb kölcsönös érdekeltségeken alapuló, intenzív időszakát nyithatja meg. Magyarország dél-mediterrán politikájának kidolgozásakor mind tartalmi, mind módszertani szempontból teret nyer az a felismerés, hogy a térségbeli magyar érdekek érvényesítése a magyar külpolitika elsőrendű prioritásán, az integrációs szervezetekhez kötődő politikáján keresztül, a beilleszkedés felgyorsításával történhet a leghatékonyabb módon. Az EU-csatlakozás fázisait figyelembe véve az új tartalommal, feladat-, cél- és eszközrendszerrel formálódó magyar dél-mediterrán politika három különálló szakaszra bontható az elkövetkezendő időszakban: 1. az EU-csatlakozásra történő felkészülés fázisában kínálkozó lehetőségek kihasználása; 2. a csatlakozási megállapodás aláírásával keletkező jogok és kötelezettségek teljesítése; 3. a ratifikációs eljárás lezárása után a tagságból eredő, minőségileg új helyzetbe kerülő magyar kül- és külgazdasági politika meghatározása és végrehajtása. A jelenlegi, első szakaszban aktuális feladatot jelent a NATO mediterrán párbeszédének és az euro-mediterrán partnerségi együttműködés pilléreinek beépítése a magyar külpolitika intézmény- és eszközrendszerébe. A dél-mediterrán politikát meghatározó alapelvek A Földközi-tenger déli és keleti medencéjében fekvő országok irányában kifejtett politikai és gazdasági kapcsolatfejlesztő tevékenységünknek, országimázs-építő munkánknak - a magyar diplomácia prioritásainak megfelelően - szoros összhangban kell állnia az euro-mediterrán partnerség és a NATO mediterrán párbeszédének folyamataival. a) A Dél-Mediterráneumot régióként értelmezzük, s funkcionális megközelítésben szemléljük, elhelyezve az EU-tagságra való felkészülés és a közösségi joganyag vonatkozó részének átvétele összefüggéseiben. b) A térség országaihoz fűződő kapcsolatrendszerünk politikai-biztonsági, gazdasági és humán dimenziói - hasonlóan a barcelonai pillérek egymásra épüléséhez - kölcsönösen feltételezik egymást. NATO-tagként, illetve az EU közös kül- és biztonságpolitikája jövőbeni alanyaként nyilván érdekünk a térséghez kötődő negatív meghatározottságok (illegális bevándorlás, terrorizmus, kábítószer-kereskedelem stb.) kezelése, ugyanakkor a gazdasági együttműködés fejlesztéséhez és az úgynevezett co- development kölcsönösen előnyös formáinak kialakításához nemzetgazdasági érdekeink is fűződnek. c) A viszonylagos földrajzi közelség, a NATO déli szárnyán elfoglalt helyünk, az Európán kívüli kultúrkörök iránti affinitásunk (lásd a magyar orientalisztika hagyomá2000. ősz-tél 69
