Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 3-4. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA - Larrabee, Stephen: A koszovói válság és a közép-európai NATO-tagországok
Stephen Lnrrabee (kollektív védelem) az annak hatályán kívüli feladatokat (válságkezelés és békefenntartás) helyezte működésének homlokterébe. Nyilvánvaló, hogy a kollektív védelem a későbbiekben is a NATO alapvető kötelezettségei közé fog tartozni, ugyanakkor valószínű, hogy a következő évtizedben inkább a másik feladattípus jut fontosabb gyakorlati szerephez. Az ilyen jellegű feladatokra való felkészülés az erők átszervezését követeli meg: itt nem a területvédelemről van szó, mint a múltban, hanem sokkal inkább arról, hogy a NATO a szervezet határain tűi kell hogy éreztesse erejét. így elsősorban a rugalmasabb és mozgékonyabb, utánpótlással könnyebben ellátható haderőtípusok kerülnek előtérbe, szemben azokkal, amelyekre a hidegháború során volt szükség. A NATO tagállamainak tehát ennek fényében át kell szervezniük saját haderejüket, ha azt akarják, hogy azok képessé váljanak az újfajta küldetések végrehajtására. Ez az 1999. áprilisi washingtoni csúcstalálkozón elindított védelmi képességi kezdeményezés (Defence Capabilities Initiative) célja. E katonai profilváltás különösen súlyos terheket tesz az új közép-európai tagállamok vállára, mivel azok alacsonyabb technikai színvonalról indulnak, s katonai költségvetésük is nagyobb megszorításoknak van kitéve, mint a legtöbb nyugat-európai NATO- tagállamé. Ha nem sikerül valamiképp áthidalniuk ezt a szakadékot, könnyen előállhat egy olyan helyzet, amelyben a NATO három szintből összetevődő szövetséggé alakul, a következő formában:- Az első szinten helyezkedne el az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Francia- ország, amelyek hatékonyan képesek katonai potenciáljukat a NATO határain túl is érvényesíteni;- a második szinten foglalna helyet az ebbe az irányba fejlődő többi európai tagállam;- a harmadik szinten az új tagokat találnánk, amelyek hadereje nem tud érdemben hozzájárulni az észak-atlanti szervezet új típusú küldetéseinek sikeréhez. Egy ilyen fejlemény komoly hatással járhatna az Atlanti-óceán mindkét partját érintő biztonsági kérdések megoldási lehetőségeire, és csökkentené a NATO későbbi bővítésének valószínűségét. Közép-Európa és az ESDI A koszovói válság felszínre hozott egy második problémát is: ez azzal az európai törekvéssel kapcsolatos, amely egy autonóm Európai Biztonsági és Védelmi Identitás (ESDI) létrehozását célozza. Az autonóm európai védelmi szövetség létrehozására való törekvés természetesen már a koszovói válság kitörése előtt is nyilvánvaló volt, ez az esemény azonban újabb lendületet és politikai jelentőséget adott neki. Az ESDI fokozott térnyerése az európai államok körében újfajta dilemmák elé állította a közép-európai országokat. Ezek az államok általánosságban támogatják a kezdeményezést. Azt azonban nem szeretnék, ha ez az ENSZ, a NATO vagy az Atlantióceánt átívelő biztonsági kapcsolatok gyengüléséhez vezetne, s ezen aggodalmukat 62 Külpolitika