Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - TÍZ ÉV UTÁN - Csaba László: Ellenpontok-a magyar és az orosz rendszerváltozás egy évtizedes egybevetése
Ellenpontok - a magyar és az orosz rendszerváltozás egy évtizedes egybevetése 2. A pályafüggőség másik metszetben azt jelenti, hogy az orosz reformkorszak elmaradott és öntúlértékelésre hajlamos szovjet örökséget vett át, ahol mindenkinek van egyedül üdvözítő álláspontja. Magyarországon nemcsak a hiánygazdaság szűnt meg a nyolcvanas években, hanem létrejött egy sor piaci intézmény (csőd, kereskedelmi bank, tőzsde), sőt létrejött az üzletemberek rétege, és egy sor kezdő vagyon is. Abszolút többségbe került az a nézet, hogy magántulajdonon és többpártrendszeren alapuló piacgazdaságra van szükség; az ezt kétségbe vonó erők sosem kerültek a kormányzati hatalom közelébe. Oroszországban az egész politikai osztályt átfogó efféle konszenzus sose jött létre, sőt, még annak maradványai is szétoszlottak az elnökváltások fordulataiban. Magyarországon az átalakulás társadalmi költségei jórészt a nemzeti függetlenség és az egyéni-polgári szabadságjogok visszaszerzéséért fizetendő elkerülhetetlen árnak minősültek. Kedvezőtlen hatásai ellen a második gazdaság és az átmeneti külföldi mun- kavállalás/bedolgozás lehetőségei is védtek. Ezzel szemben Oroszországban csak az értelmiségiek szűk köre ismerte föl a szovjet rendszer gyógyíthatatlan betegségét, míg a többség a nagyhatalmi lét elvesztését és a transzformációs válságot egyaránt a vezetők - Gorbacsov, majd Jelcin - téves politikájának tudta be.10 Ezért az átalakulást még a bevezetőben idézett statisztikai adatoknál is súlyosabban káros folyamatnak élte meg a többség. A magyarok „visszatértek Európába", az oroszok sajátos - eleve az expanzió által igazolt - államuk szétesését identitásvesztésként élték meg. A társadalmi várakozások közvetlenül hatnak egy-egy gazdaságpolitikai irányzat fenntarthatóságára. Magyarországon a fájdalmas reformlépések kezdeményezőit a választók rendre megbüntették, a reformokat azonban a korábbi ellenzék se vette vissza. Ennek ellenkezője vált Oroszország jellemzőjévé, ahol a politika iránya oly gyakran változott, mint a széljárásé, a politikusok viszont jórészt a helyükön maradtak, legfeljebb más vonalat követtek. Jelcin elnöktől Luzskov moszkvai főpolgármesteren át Zjuganov kommunista vezérig terjed a közismert példák sora. Ez az eltérő reakció a társadalmi átalakulás eltérő dinamikájára és az ebből levezethető eltérő várakozásokra/szerepfelfogásokra vezethetők vissza. 3. Egybevetésünkben meg sem kerülhető a földrajzi magyarázat. Eszerint a Nyugattól való távolság a perdöntő. Az északi perem - Ausztria, Németország szomszédai - olyan kulturális és kereskedelemi érintkezést teremtő közegben élnek, ami áterjed a gazdaságra, és maga után húzza. Ha csak az átalakuló országok vizsgálatánál maradnánk, ez a felvetés alig lenne cáfolható. Mégis az elmúlt negyedszázad fejlődésgazdaságtanának épp az az egyik legfontosabb üzenete, hogy egészen más körülmények közül induló országoknál is egyként van esélyük a kibontakozásra. Mint Waelbroek (1998) nagy ívű elemzése igazolja, a „jó kormányzás plusz jó gazdaságpolitika" fő összetevői világszerte azonosnak bizonyultak. 2000. tavasz-nyár 151
