Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - TÍZ ÉV UTÁN - Csaba László: Ellenpontok-a magyar és az orosz rendszerváltozás egy évtizedes egybevetése
Ellenpontok - a magyar és az orosz rendszerváltozás egy évtizedes egybevetése Az összehasonlító közgazdasági megközelítésben nem ez a kultúrtörténeti mélység a meghatározó, mivel az erre való hivatkozás ez elemi rendszerátalakító lépések halogatásává torzul az orosz közbeszédben. Érdemes kiemelni, hogy minden lemaradó társadalmat a maga egyedi különlegességének tudata éltet. Ezzel szemben a legkülönbözőbb körülmények közül fölemelkedő országok, akik a gazdaságfejlődés fő áramába kapcsolódtak, hasonló intézményi és gazdaságpolitikai feladatokkal szembesültek (Buiter- Lago-Stem, 1996). Ebben az összefüggésben nincs semmi sajátosan magyar a nyugdíjreform, az adózás, a finanszírozható fejlesztési tervek sorolása, vagy a közjavak biztosítékának mikéntje körül folyó hazai vitákban. Az említett területeken nincs konyhakész megoldás, hanem új kutatásra és demokratikus egyeztetésre van szükség. Ez már nem a kezdeti, stabilizációs időszak. Ez is azt példázza, hogy a nemzeti különösség a rendszerváltozásban és a gazdaságelméletben is mellékutat jelent. Ezt a megállapítást tetszőleges számú irodalmi hivatkozással lehet szemléltetni. Míg az orosz gazdaságelméletet már hosszabb ideje az foglalkoztatja, hogy van-e valami a „monetarizmussal" tévesen azonosított piacgazdaság és a szovjet modell közt félúton, Magyarországon nem ismeretesek az adózás vagy a betegellátás „magyar útjára" vonatkozó komoly elképzelések. A nemzeti körülmények a világszerte érvényes elvek alkalmazásának mikéntjére vonatkoznak és nem is célozzák a meleg víz ismételt fölfedezését. Értelmezési kísérlet A két átalakulási történet kimerítő elemzése csak könyv terjedelemben lenne lehetséges. A modellszerű szembeállításból bizonyos előzetes következtetések azonban már levonhatók. Megnyugtató, hogy ugyanazon szemléleti keretben, a közgazdasági paradigmán belül maradva lehet értelmezni a sikert és a kudarcot egyaránt. Nem volt szükséges külső (véletlenszerű, ezoterikus) magyarázó tényezőkre, sem a történelmi vagy kulturális meghatározottság tételezésére (ahol viszont az válik kérdésessé, mi határozza meg a történelmet és a kultúrát, vagy az érvelés körkörössé válik). 1. A fejlődés mindkét esetben pályafüggő volt. Az talán az egyetlen pont, amiben még az orosz elemzők is egyetértenek. Mind a szovjet örökség, mind az orosz hagyományok magyarázó ereje kézenfekvő. Például az a körülmény, hogy a közgazdasági (és a társadalomtudományi) gondolkodást hivatalos hittételek, előírt módszerek és az eredeti forrásokhoz (köztük a korábbi hivatalos iratokhoz) való hozzáférhetetlenség korlátozta, ezzel eleve határt szabva az orosz közgazdaságtan által elérhető eredményeknek (dokumentálja: Sutela-Mau, 1998). Ez az ismeretszint közvetlenül alakította mind a véleményformálók, mind a lakosság gazdasági várakozásait, értékrendjét és reakcióját.9 2000. tavasz-nyár 149
