Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - TÍZ ÉV UTÁN - Csaba László: Ellenpontok-a magyar és az orosz rendszerváltozás egy évtizedes egybevetése
Csaba László a vertikális méltányosság szempontjai fölé. Az államháztartás áttekinthető, hatékony és kiegyensúlyozott működéséhez fűződő közérdeket senki sem érvényesíti, hanem ezt borulékony egyedi alkukban áldozták fel. Aslund (1999) meggyőzően érvel amellett, hogy épp e minden rendszert nélkülöző kompromisszumok, nem pedig a nagy hangon hirdetett (de nem gyakorolt) neoliberális túlbuzgóság a kudarc oka. A ráolvasástól még nem jönnek létre a korábbinál hatékonyabb tényező-kombináció és így az eredményes gazdálkodás (makroszinten a tartós növekedés) feltételei. 5. Tartósan eltér a pénz szerepe. Míg Oroszországban nem kevés idő és szellemi erőfeszítés ment el a „monetarizmus" előnyeinek és hátrányainak bemutatására, a valóságot egyre inkább a közvetlen árucsere, az önellátás, a termelés és a fizetési forgalom erősödő állami szabályozása és persze a dollárfizetés terjedése jellemezte. Ez a háztartások, a vállalkozások és a hivatalok gazdálkodását egyaránt áthatotta. Amikor a közgazdaságtanban arról esik szó, hogy a stabilizáció megnöveli a pénz relevanciáját, általában a helybéli fizetési eszközre gondolnak. A barterezés, az állami kényszerpályák (engedélyezés, valutabeszolgáltatási kényszer, készpénzkorlátozás) valamint a párhuzamos (külföldi keményvaluta használata ennek pont az ellenkezője. Minél elterjedtebbek ezek és más pénzhelyettesítők, annál kevésbé lehet eredményes a monetáris politika a gazdasági folyamatok kormányzásában. Ha az említett vonások fönnmaradnak, közgazdasági-tartalmi értelemben nem beszélhetünk rendszerváltozásról, csak arra irányuló szándékról, hisz a stabilizálás, liberalizálás, magánosítás és működő pénzintézetek négyese alkotta feladatsor megoldatlan maradt. Az orosz gazdaság monetizálása és demonetizálódása párhuzamosan haladt, méghozzá a harmadik világból jól ismert duális gazdaság7 felé. Ennek épp ez a jellegzetessége, hogy a modem szektor - esetünkben főleg Moszkva - a globális gazdaságba integrálódik és annak törvényei szerint működik, míg a tradicionális szektor archaikus módon - esetünkben egy zsugorodó szovjet modell szerint - működik. Ezért az 1998. augusztusi tőzsdekrach sokkal kevésbé pusztító hatásokkal járt, mint Indonéziában vagy Thaiföldön, vagy mint ahogy az elemzők egy része várta. Az orosz gazdaság jelentős része az elmaradottságából profitált, vagyis hogy eleve sosem is volt integrálva a nemzetközi folyamatokba. Bármit tettek vagy nem tettek a moszkvai irányítók, ez nemigen érintette az önellátó gazdálkodókat, ami a mezőgazdaságon kívül a kiterjedt orosz kisvállalkozói szektort is jelenti. Az egymással termékcserét folytató nagy cégeket sem érintette az állampapírok sorsa, meg azokat sem, akik egymással és külföldi üzletfeleikkel eleve a nyugati számlavezető bankjaikon keresztül állnak kapcsolatban, és dollárban számolnak el. A pénzügyi közvetítés fejletlensége és az állami befolyás miatti hagyományos bizalmatlanság okán az orosz üzletemberek amúgy is a készpénzes dollárfizetés hívei. Épp ezért nem jelentett sokkhatást a magyar-orosz kereskedelemben sem az 1998. augusztusi fordulat. A jelentős készpénzállomány és a kül144 Külpolitika
