Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - TÍZ ÉV UTÁN - Csaba László: Ellenpontok-a magyar és az orosz rendszerváltozás egy évtizedes egybevetése
Ellenpontok - a magyar és az orosz rendszerváltozás egy évtizedes egybevetése Ez azt jelenti, hogy Oroszországban - különösen az 1998 ősze óta hozott válságelhárító intézkedések óta - egyre többet, Magyarországon egyre kevesebbet lehet kisajtolni az állami szervekből. Persze a jó szándék megvan, és az agráriumtól az energiaszektoron át a cigarettagyártókig terjed ez a kör, amely több-kevesebb sikerrel kedvezményeket küzdött ki magának az általános közgazdasági ésszerűség ellenében is. De a nagy költekezési kezdeményezések, vagy a nyugdíjreform részleges visszavétele nem fordította meg az összfolyamatot. Minél ritkábban „törnek át" a lobbyk, annál kevésbé érdekes számukra is a demokratikus társadalmakban bevett módokon túllépő eszközökkel is előnyöket hajhászni. Ekkor egyre kevésbé ők szabják meg a játék menetét, hanem inkább a játékszabályok szabják meg az eredményes fellépés kereteit és lehetőségeit. Mindez olyan demokráciát eredményez, ahol a pártok jelentik az érdekképviselet erőteljes formáit, nem a kamarák, a szakszervezetek vagy épp különféle informális csoportok (klánok, lobbik, volt évfolyamtársak). Az orosz párttérkép letisztulatlanságát mi sem mutatja jobban, mint a semmiből elővarázsolt Medve fölfutása, másfelől a hosszú távú favoritok, mindenekelőtt Luzskov, Primakov és az egyetlen potens ellenzéki, Zjuganov gyászos elnökválasztási szereplése. Ezzel szemben a magyar pártszerkezet kialakultnak mondható. Egyfelől nagy hagyományú és /vagy nagy tőkeerejű új képződmények se fértek át a választások szűrőjén, másfelől az 1990-ben talpon maradt hat erő egyike sem esett ki (legföljebb az ős-MDF több utódszervezetben képviselteti magát). Ez azt jelenti, hogy az érdekképviseletek nem jelölhetnek pártképviselőket, hanem nekik kell magukhoz édesgetniük a pártok embereit. Ez Oroszországban fordítva van, főleg a felsőházban és a regionális politikában. 3. Az átalakulás eltérő arcéle az átmenet különböző útjából is fakadt: Oroszországban egyoldalú politikai aktussal, Magyarországon lassú szerves fejlődés útján vezették be a piacgazdasági rendet. Ez a mindkét országot átható spontaneitás mellett is érvényes megállapítás/különbség marad. Oroszország „forradalmisága" nem az előre kiötlött tervezetek folyamatbefolyásoló szerepében fogható meg, hanem abban, hogy az államhatalom csúcsán kialakított mindenkori (váltózó) játékszabályok közvetlenül befolyásolták a győztesek körét. Magyar- országon az alkotmányt kialakító Kónya Imre, Kulcsár Kálmán és Tölgyessy Péter nem kerültek az ország 10 tartósan legvagyonosabb személye közé, sőt a hatalmi csúcsokra sem. Vagyis: Oroszországban továbbra is az „állam én vagyok" elv szerint folyik az átalakulás, míg Magyarországon a játékszabályok maradnak, a játékosok cserélődnek. Oroszországban egészen az 1993. decemberi alkotmány elfogadásáig - azaz az átmenet első két éve során végig - nem volt világos, hogy a cél a piacgazdaság, nem a reformszocializmus valamely változata. E cikk lezárásakor például még mindig nem alkotmányos a föld magántulajdona és adásvétele. Nem védi az alkotmány a magánszerződés szabadságát, főképp pedig a bírói gyakorlat nem kényszeríti azt ki. A vállalko2000. tavasz-nyár 141
