Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Izikné Hedri Gabriella: Európai Unió döntéshozatali reformja
Az Európai Unió döntéshozatali reformja Mivel az főigazgatóságok számában és fő tevékenységi körükben már az 1999-ben megindult belső reform során állapodtak meg, feltehető, hogy ebben a további reform, s a kibővülési felkészülés során sem lesznek komolyabb változások. 3.4.2. A kibővülés utáni Bizottság létszáma Az integráció alapszerződése szerint minden tagállamból kell egy bizottsági tagnak lennie, de egyikből sem lehet kettőnél több. A küszöbön álló 13 új taggal való kibővülés esetén e szabály szerint a Bizottság - ha a nagy tagállamok lemondanak második tagjukról - 28 tagú lehetne. Franciaország már korábban jelezte készségét a második tagról való lemondására, s ehhez más nagy államok is csatlakoztak, ugyanakkor felvetették, hogy ebben az esetben a Tanácsban szavazati súlyuk növelését igénylik. Már az 1996-97. évi IGC-t megbízták, hogy találjon megoldást a kisebb létszámú Bizottságra. Ez nem sikerült, akkor vetődött fel, hogy ha minden tagállamnak csak egy bizottsági tagja lesz, felvehető öt új tag. Elméletileg ez a megoldás alkalmas lehet a döntés elodázására, amíg a mostani csatlakozandók köréből először csak öt ország felvételére kerülne sor, de az IGC feladata éppen a hosszabb időre szóló megoldás kidolgozása. Érdekes, hogy a 20 tag valamiféle misztikus számmá változott, többen hivatkoztak arra, hogy az amszterdami szerződés a Bizottság tagjainak számát 20 főben határozta meg. A szerződés 213. cikkelye valójában rögzíti, hogy a Bizottság 20 tagú. A következő bekezdése szerint viszont: „A Bizottság tagjainak számát a Tanács egyhangú döntéssel megváltoztathatja." A Bizottság javaslatának két olvasata lehetséges: 1. Minden tagállamból legfeljebb egy tag legyen, s maradjon 20 tagú a Bizottság; a tagállamok egyenlőségén alapuló, a földrajzi és népességi helyes arányokat biztosító, a sorrendet előzetesen meghatározó, rotációs rendszert kell kialakítani. Ebben az esetben a 28 tagállam esetén egy sem maradna ki két egymást követő ciklusban. 2. Minden tagállamból legyen egy tag, de változzék meg a Bizottság szervezete, ügyrendje. Növekedjék az elnök hatásköre, dönthesse el, hogy kinek milyen feladatot ad, állandót vagy esetit; legyen több alelnök, s egyes tagok felügyelhetnék más bizottsági tag munkáját. Felvetődött az az elképzelés is, hogy ne vegyen részt valamennyi tag a Bizottság kollégiumában. A túl nagy létszámmal kapcsolatos - a hatékonyság csökkenésére vonatkozó - aggodalmak nem meggyőzőek, hiszen egy közigazgatási testület 30 körüli létszámmal is igen hatékonyan működhet, példák erre a nemzeti parlamentek különböző bizottságai, politikai, szakmai, érdek-képviseleti szervek vezetőségei. A nem éppen logikus érvek egyike, hogy a 28 tag az 1957. évi 9-nek több, mint háromszorosa, ehhez viszont elfe2000. tavasz-nyár 125
