Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2000 (6. évfolyam)
2000 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Izikné Hedri Gabriella: Európai Unió döntéshozatali reformja
Az Európai Unió döntéshozatali reformja Bár az EP hatásköre az amszterdami szerződéssel is bővült, feltételezhető, hogy tovább szaporodnak a közösségi jogrendnek azok a területei, amelyeken az EP is részese a döntéshozatalnak. Megfigyelhető az EP törekvése a tagállami parlamentekkel való együttműködés kibontakoztatására. Felvetődött egy felsőházszerű második szint kialakításának gondolata; ez állhatna a nemzeti parlamentek és a szakmai, érdek-képviseleti szervek által delegált képviselőkből. Az EP egyik javaslata, hogy tagjainak egy részét úgynevezett európai listáról válasszák meg, tehát egy választó nem csak honfitársaira, hanem az unió más állampolgáraira is szavazhatna. Eldöntötték, hogy az Európai Parlament tagjainak száma a kibővítést követően nem haladhatja meg a 700-at, s nem valószínű, hogy az IGC során módosítani javasolnák ezt a döntést. így előreláthatóan csökkennek az egy tagállamra jutó képviselői helyek, de erre csak a következő ciklusban, 2004-ben kerülhet sor. (A táblázatból kitűnik, hogy a jelenlegi arányok mellett például Lengyelország és Magyarország csatlakozásával a taglétszám már meghaladná a 700-at). Ha az IGC valóban elkészül 2000 végéig reformjavaslataival, az újabb módosított szerződést 2001-ben vagy 2002-ben köthetnék meg. Eközben jó esetben csatlakozási tárgyalásaink is befejeződnek. Ha a tagállamok parlamentjei az új alapszerződést és az addig aláírt csatlakozási szerződéseket egyidejűleg ratifikálnák, akkor a következő ciklusban a Magyarországon (és más új tagállamokban) megválasztott képviselők is az EP tagjai lehetnek. Az Európai Parlament tagjainak számát eredetileg a következőképpen állapították meg: minden tagállam 6 képviselővel rendelkezik; ezen felül 1-25 millió lakosságig 500 ezer lakosonként 1 továbbival, 25-60 millió lakosságig milliónként 1 továbbival, 60 milliós népességen felül 2 milliónként 1 továbbival. Ezt a módszert nem alkalmazták következetesen. A következő táblázatban szemléltetett lineáris csökkentés tűnik a legésszerűbbnek, mivel az unióban már meghonosodott az a kompromisszum, hogy a képviselői helyek nem arányosak a lakosság számával, vagyis minél nagyobb népességű a tagállam, annál kisebb képviselőinek aránya lakosságához képest. 2000. tavasz-nyár 113