Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Blahó András: Kormányok és transznacionális vállalatok kapcsolata Kelet-Európában
Blahó András 5. Kormányok és TNC-k kapcsolata az átalakuló kelet-európai országokban Az átalakulás folyamatának irodalma viszonylat kevés teret szentelt a liberalizálódó gazdaságokban tevékenykedő TNC-k és kormányok kapcsolatának. Már felületes ránézésre is bizton állítható, hogy e kapcsolatok ezekben az országokban sajátos jelentőséggel bírnak. E társaságok gazdasági szerepe az átalakulásban olyan nagy mérvű, hogy a kormányzati ráhatás nem nélkülözhető.20 A helyi vállalkozói réteg állami segítségért kiált, a kormányok a nemzetközi integrációs folyamatokhoz való alkalmazkodás fontosságát hangsúlyozzák. Valóban fontos lehet az ilyen gazdasági és politikai feltételek között annak eldöntése, hogy meddig érdemes és szükséges a kialakulóban lévő hazai vállalkozói réteget támogatni és ösztönözni úgy, hogy a nemzeti hozzáadottérték-nö- velő tevékenységek nemzetközi kapcsolódásait ne gátoljuk. Borotvaélen való táncolás ez, nyilvánvaló gazdasági és politikai kockázatokkal. Fontos szempont a fokozódó gazdasági globalizáció keretében kialakuló folyamatos nemzeti gazdasági és intézményi alkalmazkodási mechanizmusok kiépítése, valamint a mind társadalmilag, mind kömyezetvédelmileg „fenntartható fejlődés" követelményeihez történő alkalmazkodás.21 Az átalakulás folyamán a külföldi tőke érdeklődése e piacok iránt értelemszerűen nőtt. Jelentősebb működőtőke-import azonban csak Magyarország, Lengyelország, Litvánia és Csehország esetében figyelhető meg. Ebből a magyar és lengyel felhalmozott külföldi tőkeállomány nagysága az átalakuló régió egészének több mint felét adja,22 utalva ezzel a két országban már korábban megkezdett gazdasági reformok külgazdaságot is érintő jellegére, valamint Litvánia szoros kapcsolataira skandináv szomszédaihoz. Az átalakulási folyamat nagyon korai szakaszában - az úgynevezett transzformációs recesszió kezdetén - világossá vált, hogy a transznacionális tőke importjára világos, kellően indokolt és társadalmilag konzisztens stratégiát kell kidolgozni. Ennek kidolgozása az átalakuló országokban eltérő mélységű és részletezésű, de mindenütt sor került rá. E stratégiában szerepel az ország általános gazdaságpolitikai irányvonala, s ezen belül a külföldi tőkének szánt szerep. Éppen e szerep értelmezése körül lángoltak fel a viták. A korábban már áttekintett elméleti irodalom kellő fogódzót nyújt e stratégiák legfontosabb elemeinek áttekintéséhez. Az átalakuló közép- és kelet-európai országok nemzetgazdasági döntéshozatali függetlenségük megtartását remélik e folyamatban úgy, hogy a transznacionális vállalatoktól fokozódó nemzetközi kapcsolódást remélnek ebben a folyamatban. A bevonás motivációi keverednek: nem világos, hogy melyik gazdaságban mi e bevonás motivációja. A következő változatok lehetségesek (a sor természetesen bővíthető): a konvertibilis valutabevétel fokozása, a technológiai fejlesztés igénye, a kutatási eredményekhez való 80 Külpolitika
