Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Blahó András: Kormányok és transznacionális vállalatok kapcsolata Kelet-Európában
Blahó András azt mutatják, hogy nem kizárt - sőt nagyon is gyakori - a kudarc nemzeti vállalatok szubvencionálása esetén.15 Sőt, a gyenge vállalatok védelmének van egy olyan hatása is, hogy az alkalmazott protekcionizmus közvetve a külső versenytársakat erősíti, fokozódó támadásokra készteti őket. De még ahol sikerrel alkalmazták is ezt az iparpolitikát, ott is hamarosan kiderült, hogy a felerősített nemzeti vállalatok nemzetközi versenytársaikhoz hasonló magatartást vettek fel, követtek.16 Azaz a támogatás révén a hazai vállalatoktól elvárt magatartás - a hazai fejlesztési célok hűségesebb követése a külföldi vállalatokhoz képest - éppen az ellenkezőjére fordult. Az sem járt nagyobb sikerrel, amikor a fejlett országok hazai vállalataik külföldi terjeszkedését próbálták korlátozni a belgazdaság fejlesztése érdekében. Az eredmény e vállalatok legyengítése lett a TNC-khez képest. Az érem másik oldalát is illő megvizsgálni. Mennyiben más a TNC-k által megvalósított beruházás a belső piacon a hazai vállalatok beruházásaihoz képest? A TNC alsóbbrendű munkahelyeket hoz-e létre, csökkenti-e a kutatási és fejlesztési ráfordításokat? A magas hozzáadott-értékű munkafázisok az anyaországban maradnak-e s inkább az alvállalkozói részek jutnak-e a fogadó országnak? Empirikus adatok szerint a kutatási-fejlesztési ráfordítások egy munkásra jutó hányada nagyjából megegyezik az anya- és fogadó országban, de a leányvállalatok importérzékenysége lényegesen nagyobb a hazaiakénál. Az importot előnyben részesítik a hazai vállalatoktól történő beszállításokkal szemben. A fő szempont ekkor már nem a tulajdon, a vállalati vezetők nemzetisége, a vállalati székhely, hanem az alkalmazottak munkatermelékenysége és a vállalat általános versenyképessége. Ebből aztán logikusan következik, hogy az ilyen megközelítés szerint általánosan üdvözítő megoldás az egyenlő bánásmód a nemzeti és külföldi vállalatokkal szemben.17 A külföldi vállalatok beavatkozása a fogadó ország politikai folyamataiba ha nem is ismeretlen de többnyire kellően leplezett és nehezen bizonyítható folyamat. A második elemzési szintet vizsgálva, a magas tőkekoncentrációjú ágazatok vállalataival kapcsolatos kormányzati politika kellő figyelmet fordít a támogatás révén elérhető pozitív és negatív hatások kapcsolatára. A nagy tőkekoncentrációval, magas kutatási és fejlesztési ráfordításokkal dolgozó ágazatok vállalatainál a neomerkantilista elmélet újjáéledése ismerhető fel az úgynevezett stratégiai kereskedelmi elméletben.18 Ez az elmélet olyan iparágakra koncentrál ahol nagy a méretekből adódó megtakarítás, a vállalkozás révén nagy a betanulás által nyerhető dinamizmus, s jelentősek az első „fecskék" előnyei. Ilyen feltételek mellett jogos az állami szektor igyekezete egy (vagy több) nemzeti vállalat támogatására a globális vállalatok körében. Pusztán a piac hatásaira hagyatkozva a nemzeti gazdaságot a külső monopóliumok olyan tevékenységének tehetik ki, amelyek éppen az érzékeny és technológiailag fontos ágazatokat érintenék negatívan. Az elmélet tehát hajlik a kormányzati beavatkozás „megengedése" felé. Csakhogy ami az egyik nemzet gazdaságának előny, a másik nemzet gazdaságának 78 Külpolitika
