Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Kiss J. László: "Új világrend" felé, avagy az állam és a globalizálódás változó viszonya
analógiába hozható „prenacionális rend" („new medievalism") valamilyen „újrakiadása".47 Egy „világkormány" vagy „világrend" nem reális mint elérendő cél és nem is lenne kívánatos, mivel nem lenne abban a helyzetben, hogy megoldja a globálisan jelentkező problémákat, s egyidejűleg demokratikus legitimációt is nyerjen. A „világkormány" vagy „világrend" liberális internacionalista elképzelése központosított, szabályokat alkotó központi hatóságot, az intézmények hierarchiáját és univerzális tagságot követelne meg. Az ENSZ gyakorlata jól mutatja, hogy milyen nehéz a világszervezetet alkotó meghatározó hatalmak egyetértése nélkül hatékonyan működni. A fejlődés eredménye ily módon tehát nem a „világkormány" (world government) létrejötte, hanem a „globális" vagy „az állam nélküli irányítás" (global governance, governance without state) megnövekedése. Ahogy a „globális közpolitikák" elképzelése, úgy a „transzgovermentális rend", a „globális" vagy „állam nélküli kormányzás" koncepciója is éles különbséget tesz a kormány (government) és a „kormányzás" (governance) fogalmai között. Míg a kormány a létező intézmények által a hatalom formális gyakorlására utal, addig a „globális kormányzás" a változó, gyakran bizonytalan szereplőkkel végbemenő kooperatív problémamegoldás, például a terrorizmus, a környezetvédelem, a szervezett bűnözés, a pénzmosások, bankcsődök, biztosítási csalások fenyegetései következtében előállt helyzetek megoldására. A „transzgovemmentális rend" a nemzetközi rendszer nem állami globális irányításának a növekedésén alapul. A funkcionális összetevőire tagolódó állam lehetővé teszi, hogy szupra- és szubnacionális kormányzati és nem kormányzati megfelelőikkel együtt olyan problémamegoldó hálózatok bábája legyen, amely a nemzeti érdekeket is szolgálja. A kialakuló „világrendben" a „globális kormányzásnak" - a problémamegoldás szükségleteitől függően - olyan „hálózatai" jöhetnek létre., amelyekben a legkülönbözőbb állami és olyan nem-állami szervezetek kapcsolódhatnak össze, mint az ENSZ regionális szervezetei, az Európai Unió, az Amnesty International, a Greenpeace, a Microsoft vagy éppen a katolikus világegyház. A „transzgovemmentális" hálózatok kialakulása lehetővé teszi, hogy a kormányok hasznot húzzanak a nem állami szereplők rugalmasságából és decentralizáltságából. Az üzleti élet, a kisebbségi csoportok, a bűnügyi szervezetek legkülönbözőbb csoportjai könnyen alkalmazkodnak a „hálózati" modellhez, míg a kormányok alapvetően olyan hierarchikus szervezeti formában tevékenykednek, amely számos esetben nem egyeztethető össze a műszaki fejlődés által felkínált óriási lehetőségekkel. Ebből következik, hogy a nem állami szereplők számának és ezzel azok viszonylagos befolyásának növekedése nem jelent nulla összegű játékot, azaz nem vezet egyidejűleg az állami-kormányzati tényezők hatalmának az elvesztéséhez. Ellenkezőleg. Számos nem kormányzati (NGO) szereplőnek külföldi partnereivel együtt létrehozott „hálózata" képes arra, hogy nyomást gyakoroljon a belpolitikai szereplőkre. A transzgovemmentalizmus ugyanakkor a kormányzati intézmények ellenőrzését az ál„Új világrend" felé, avagy az állam és a globalizálódás változó viszonya 1999. tavasz-nyár 67
