Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Rostoványi Zsolt: Globalizáció avagy civilizációk és kultúrák harca?
Rostoványi Zsolt tásának átalakítását az azonosság meghatározásává (translation of the identification of specificity into the specification of identity)".4 Csupán mostanában kezd a globalizáció szakirodaimában nagyobb hangot kapni a másik, az előzőnél kritikusabb (egyelőre lényegesen kevesebbek által képviselt) felfogás, amely a globalizációt olyan folyamatként ítéli meg, amelynek hatásai egyáltalán nem csupán (sőt nem is elsősorban) pozitívak. Eszerint a globalizáció komoly fenyegetést jelent a társadalmi stabilitás, ebből eredően a kapitalizmus, a szociális állam és a demokrácia közötti történelmi szövetség számára, fenyegeti a természeti környezetet, ráadásul nem egyformán érinti a különböző régiókat, országcsoportokat. A globalizáció nyomán éppenséggel a különbségek, az egyenlőtlenségek növekednek, s a globalizáció megosztottsághoz, fragmentálódáshoz vezet mind az egyes társadalmakon belül, mind az egész nemzetközi rendszer viszonylatában.5 A kétféle álláspontot vallók - mint annyi sok más kérdés esetében - most is gyakran figyelmen kívül hagyják a másik fél érveit s csak a saját álláspontjukat alátámasztó tényeket veszik figyelembe. A Foreign Policy a globalizáció kérdése kapcsán mostanában kibontakozó vitát - amely a New York Times szerint a következő nagy külpolitikai vitának ígérkezik - inkább tartja „süketek párbeszédének", mintsem racionális vitának.6 Társadalomfilozófiai síkon szemlélve a kérdést valójában egy fel-, illetve megoldhatatlan paradoxonról van szó, mégpedig az univerzalizmus-relativizmus dichotómia paradoxonjáról. A mai anarchikus, kaotikus és bonyolult nemzetközi rendszert egymással látszólag homlokegyenest ellentétes, valójában azonban egymással nagyon is összefüggő folyamatok egyidejű jelentkezése jellemzi (globalizáció versus lokalizáció, koherencia versus fragmentáció, integráció versus dezintegráció, centralizáció versus decentralizáció, deterritorializáció versus territorializáció, univerzalizáció versus partikula- rizáció stb.). Ráadásul maguk az egyes, komplex és összetett folyamatok, az általuk kiváltott hatások is különbözőképpen értékelhetők annak függvényében, melyik oldaluknak adunk nagyobb hangsúlyt. Mindezeknek tulajdoníthatóan vannak, akik a globalizáció, univerzalizáció folyamatát tartják a mai nemzetközi rendszerben meghatározónak, mások ellenkezőleg, a lokalizáció, partikularizáció, fragmentáció folyamatát. Vannak, akik a globalizáció pozitív oldalát emelik ki (a modernizáció révén dinamikus technikai-gazdasági-kommunikációs fejlődés történik, a demokrácia, az emberi jogok a világ mind nagyobb részén érvényesülnek stb.), mások a negatívat (a globalizáció nem csökkenti - sőt növeli - az egyenlőtlenségeket, az egyetemesnek tekintett értékek - demokrácia, szuverenitás, emberi jogok stb. - valójában a nyugati civilizáció értékei, vagyis olyan partikuláris értékek, amelyek idegenek egy, a nyugatitól eltérő, nem az individualizmusra épülő kulturális közegben stb.). Ezen a ponton kerül szembe a globalizáció (vagyis lényegében az egyes számban használt civilizációfogalom) a többes számú civilizációfogalommal (civilizációk), illetve a kulturális relativizmussal, a modernitás „nagy elbeszélése" a posztmodern de4 Külpolitika
