Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Rostoványi Zsolt: Globalizáció avagy civilizációk és kultúrák harca?
Rostoványi Zsolt civilizáció és kultúra fogalomrendszerében definiálják identitásukat, és próbálnak szembeszállni a nyugati technikai-gazdasági dominanciával. A centrumhoz, a hatalomhoz, a domináns erőhöz kötődő globalizációs-univerzalizációs törekvések általi fenyegetettség és veszélyeztetettség felerősíti a „szélek", a „peremvidékek", a perifériák és félperifériák, a marginalizált csoportok, kisebbségek centrummal szembeni, lokális indíttatású, saját különbözőségüket hangsúlyozó mozgalmait. A globalizáció nem szünteti meg a civilizációs konfliktusokat, de a civilizációs törésvonalakat sem tünteti el. Az információs-kommunikációs szférában végbemenő globalizáció például azt eredményezi, hogy a világ bármely pontján történő események azonnal nyomon követhetők mindenütt. Mivel a globalizálódott kommunikációt a Nyugat, mindenekelőtt az Egyesült Államok uralja, az események szelektálása, kommentálása és tálalása egyfajta értékrend szerint történik. A hírértékű események pedig általában a negatív töltetűek (háborúk, gyilkosságok, robbantások stb.), ahol előszeretettel hangsúlyozzák még az egzotikumot, a nyugati értékektől való eltéréseket. Mindez a nyugati közvéleményben sokszor erősen negatív képet fest a nem nyugati civilizációkról. Másik oldalról viszont a nem nyugati civilizációk szegény, éhező tömegei látván azt nyugati jólétet és gazdagságot, amelyet a Dallas és más hasonló sorozatok közvetítenek, egyúttal összevetve azt saját kilátástalan helyzetükkel, gyakran a nyugati civilizáció ellen fordulnak s nativista, fundamentalista mozgalmakban keresnek menedéket. A különböző konfliktusok hátterében egyre gyakrabban - legyen szó civilizációs, kulturális vagy egyéb „köntösben" megjelenő konfliktusról - a hatalmas egyenlőtlenségek húzódnak, amelyek világunkat megosztják. Ezek az egyenlőtlenségek pedig nem látszanak csökkenni a globalizáció folyamatának előrehaladtával sem. Paul Kennedy meglehetősen megdöbbentő demográfiai és egyéb adatokat idéz. A napjaink és 2025 közötti időszakban például a világon összességében várható népszaporulat 95 százaléka (!) a fejlődő országokra jut. Afrika lakossága 1950-ben az európainak a fele volt, 1985- ben utolérte Európát (480 millió fő), 2025-re pedig becslések szerint már háromszorosan meghaladja (1.58 milliárd, illetve 512 millió). A kilencvenes évek közepén a világon több mint 1 milliárd ember szegénységben él, ami konkrétan azt jelenti, hogy évi 370 dollárnál kisebb összegből kell megélnie.63 Folytathatjuk a megdöbbentő adatok felsorolását, amelyek a globalizáció egy rendkívül ellentmondásos következményét, az egyenlőtlenségek növekedését támasztják alá. Ahogy az UNDP jelentése megállapítja: „A világ tovább polarizálódott, a szegények és a gazdagok közötti szakadék tovább szélesedett."64 Az eltelt három évtizedben az egyenlőtlenségek a világon a kétszeresére növekedtek. A kilencvenes évek elején a világ összlakosságán belül a leggazdagabb 20 százalék rendelkezett az összjövedelem 85 százalékával (ez az arány 30 évvel korábban még „csak" 70 százalék volt), a legszegényebb 20 százalék pedig mindössze 1,7 százalékával (a 30 évvel korábbi 2,3 százalékkal szemben).65 Az ipari és a fejlődő országok közötti különbség az egy főre jutó jövedelem te18 Külpolitika
