Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Rostoványi Zsolt: Globalizáció avagy civilizációk és kultúrák harca?
Rostoványi Zsolt kultúraközpontú megközelítés alapul történelmi tévedésen." Szerinte a modem kapitalizmus alapintézményei nem kultúraspecifikusak, az pedig tény, hogy gyakorlatilag a világ valamennyi kormánya csatlakozni kíván a nemzetközi rendszerhez. A kilencvenes évek, pontosabban az eltelt 15 év „kapitalista forradalma" nyomán első ízben csaknem az egész világra kiterjedő globális kapitalista gazdaság jött létre.30 Ennek a korszaknak az a sajátossága, hogy a világ szegényebb nemzetei a kereskedelem, a pénzügyek és a termelés globális rendszerébe sokkal inkább partnerként és piaci résztvevőként kapcsolódtak be, mintsem egyoldalú függő résztvevőként.31 A globalizáció, a kapitalista forradalom, a liberális demokrácia győzelme, az információs társadalom létrejötte, a technika rendkívüli fejlődése, az „információs szuper- sztráda" következtében a világ egészét ért pozitív hatások és változások által kiváltott, már-már eufórikus hangulatból a Bangemann-jelentés egy mondata zökkenti ki az embert: „A legnagyobb kockázatot a tulajdonosok és nélkülözők két részre osztott társadalmának kialakulása jelenti, amelyben csak a lakosság egy része tud hozzáférni az új technológiához."32 Mindehhez járulnak azok a különösen a kilencvenes évek közepétől érzékelhető zavarok, amelyek a „globális kapitalizmus" működésében tapasztalhatók. A mexikói, a délkelet-ázsiai, majd most különösen az orosz válság sokakat hirtelen avagy fokozatosan ráébresztett arra, hogy a kapitalizmus egyeduralkodóvá válása egyáltalán nem oldotta meg automatikusan a létező problémákat - még csak nem is csökkentette azokat -, illetve gazdasági, technikai, pénzügyi és egyéb kérdésekről is beszélvén egyre többször ütközünk bele a kultúra kategóriájába. Kulturális szempontok figyelembevétele nélkül, úgy tűnik, a globális kapitalizmust fenyegető avagy a globalizációból következő veszélyek sem háríthatok el. Min alapulnak az „ellentábor" érvei? Az elmúlt időszak egyáltalán nem csupán a technikai-gazdasági fejlődés korszaka volt. A nemzetközi rendszerben a kilencvenes években egy sor olyan változás ment végbe, amely jelentősen „felértékelte" a globalizációval foglalkozó irodalom döntő része által meglehetősen elhanyagolt, általában teljesen figyelmen kívül hagyott kultúrát: kifejezett „kulturális konjunktúrának" lehetünk tanúi. Multikulturalizmus, etnicitás-etnopolitika, identitáspolitika, kisebbségi politika, a vallások vagy a nacionalizmus „reneszánsza": csupa olyan jelenség, amelyek csakis a kultúra felől értelmezhetők. Az európai, a „nyugati" civilizáció talaján kifejlődött mo- dernitás válsága, retradicionalizáció felőli, illetve posztmodem kritikája, a West-Rest dichotómia hátterében civilizációs-kulturális motivációk húzódnak. A vesztfáliai típusú nemzetközi rendszer eróziója, az államok szerepének csökkenése és ezzel párhuzamosan különböző egyéb aktorok szerepének növekedése nagyrészt ugyancsak kulturális jelenség, hiszen a kultúra, a kulturális identitás meghatározására és kifejezésre juttatására törekvés mozgatja - akár posztmodem, akár premodem alapokon - az állammal szemben mind nagyobb szerepre szert tevő csoportokat, közösségeket. 10 Külpolitika
