Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Fülöp Mihály: Magyarország betagolódása a szovjet szövetségi rendszerbe
Magyarország betagolódása a szovjet szövetségi rendszerbe Zsdanov a győztes szláv népek és pártok szolidaritását hangsúlyozta. A szeptember eleji beszédvázlatában még szereplő, jugoszláv „balos" túlzások bírálatának elhagyása azt a benyomást keltette, hogy utólag igazolja az imperializmus elleni engesztelhetetlen harcot hirdető titói álláspontot. Kardelj és Gyilasz Jugoszláviát úgy állították be, mintha a jaltai, jugoszláv koalíciós kormány megalakítására vonatkozó háromhatalmi határozat kisiklatásával, az angol-amerikai tervekkel szembeni ellenállással a többieket időben megelőzték volna, s Jugoszláviát a kommunista pártok elé példaként állították. Kardelj a „belső osztályharcot" elválaszthatatlan egységben szemlélte a külsővel: belpolitikai ellenfeleiket az „angol-amerikai imperializmus ügynökeinek" tekintette, és ezzel igazolta fizikai megsemmisítésüket. Kardelj a kül- és belpolitika egységét meghirdető beszéde nyílt felszólítást jelentett a kommunista pártoknak, hogy erőszakkal vegyék át az államszervezet teljes ellenőrzését és az addigi demokratikus átmenet felszámolásával térjenek le a törvényes útról. 1947 őszén ez egybeesett Sztálin politikájával, aki a népi demokráciákban a „forradalmi fejlődés dinamikáját" kívánta felgyorsítani. A szervezett ellenzék felszámolásával, a kommunista pártok uralmának visszafordíthatatlanná alakításával lezárták a „szocializmushoz vezető különböző utakat": megkezdődött a szovjet modell megkérdőjelezhetetlen primátusán alapuló „totális konformitás" időszaka. A konferencia érdekes intermezzója volt Révai József és a szlovák kommunisták ösz- szecsapása a felvidéki magyarok kitelepítése ügyében. Révai a kommunista pártok ítélőszéke előtt szembeállította a „türelmes" jugoszláv és a nacionalista csehszlovák magatartást, bírálta a szlovák „reakciót", és visszautasította az etnikai alapú szláv szolidaritást. A csehszlovák pártküldöttség további 200 ezer magyar kitelepítését követelte, és az MKP-t a békeszerződés revíziójának megkezdésével vádolta. Rákosi Mátyás, Gerő Ernő (a párizsi békekonferencián) és Révai József a nemzetközi kommunista mozgalom belső vitáiban egyébként már addig is többször szóvá tették a szlovák kommunisták magyar érdekeket sértő magatartását. Zsdanov beszédében a szuverenitás kettős értelmezését adta: Nyugaton - Egyesült Államok elleni éllel - a be nem avatkozás és a nemzeti függetlenség védelmezése, míg Keleten a belső és külső „reakció" közötti összefonódás hangsúlyozása került előtérbe, amivel igazolta Moszkva jogát a közvetlen beavatkozásra a kelet-európai kommunista pártok bel- ügyeibe. A két nyugati párt parlamentarizmusának bírálata a koalíciós kormányzatok és a szociáldemokrata pártokkal kötött szövetség felrúgásának igazolását szolgálta. Az új, türelmetlen irányvonal felülkerekedése váratlanul felszínre hozott egy, a szovjet biztonsági érdekeket érintő vitát is. Kardelj és Gyilasz a görög partizánmozgalom támogatására szólította fel a kommunistákat, amit Zsdanov határozottan visszautasított. Sztálin ugyanis nem akart fegyveres konfliktusba keveredni az angolokkal s főleg az amerikaiakkal a túlbuzgó jugoszláv kommunisták miatt. Sztálin szembeszállt a Tito által sugalmazott Egyesült Államokkal szembeni „ellentámadás" gondolatával: a volt szövetségeseivel való 1998. tavasz 81
