Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Fülöp Mihály: Magyarország betagolódása a szovjet szövetségi rendszerbe
FülöpMMy én 57 százalékos többséget szerző kisgazdapárt a koalíció fenntartása mellett kötelezze el magát, a tárcákat a másik három párttal fele-fele arányban ossza meg. A Magyar Kommunista Párt 17 százalékot ért el, ami messze alatta maradt Rákosi és Vorosilov várakozásainak. A kommunista párt aktív szovjet támogatás nélkül biztosan alulmaradt volna a hatalomért folytatott harcban. 1946 márciusában, a kommunistákat, szociáldemokratákat és parasztpártiakat magában foglaló Baloldali Blokk - Balogh Sándor kifejezésével - meghátrálásra késztette a kisgazdapártot. Rákosi szalámitaktikájának érvényesítéséhez, vagyis politikai ellenfeleinek fokozatos eltávolításához azonban Szviridov tábornok támogatását is igénybe vette. A SZEB szovjet elnökhelyettese a kisgazdapárti képviselők eltávolításának kommunista követelését azzal csikarta ki, hogy Nagy Ferenctől az elmaradt jóvátételi szállítások azonnali kiegyenlítését követelte, mire a magyar miniszterelnök kénytelen volt meghajolni a szovjetek és a magyar kommunisták politikai akarata előtt, amit emlékirataiban „első nyílt összejátszásuknak" nevezett. Hasonló jellegű közvetlen szovjet beavatkozás követte a júniusi koalíciós válságot, amikor Szviridov július 7-i jegyzékében követelte azon egyesületek (pl. a katolikus ifjúsági egylet, a Kálót, a cserkészszövetség stb.) feloszlatását, amelyeket a Vörös Hadsereg és a „népi demokrácia" elleni támadásokkal vádolt. A kisgazdapárt ennek ellenére 1946 késő őszéig nem morzsolódott fel, s népszerűségéből sem veszített. 1946 szeptemberében a budapesti parasztnapokon százezer résztvevő jelenléte bizonyította, hogy tömegtámogatása változatlanul erős maradt, többségét csak akkor veszítheti el, ha külső vagy belső erőszak alkalmazására kerül sor. Magyarországnak 1945-1946-ban még más volt a helye a szovjet Kelet-Európa-politikában, mint Romániának vagy Bulgáriának, ahol nem tűrték az ellenzéki pártok hatalomra jutását. A kisgazdapárttal szembeni türelem indoklását maga Sztálin magyarázta el 1945. december 23-án a Moszkvában tárgyaló Byrnes amerikai külügyminiszternek. A diktátor szerint Magyarországon a szovjet csapatok nem gyakoroltak nyomást a választásokra, bár ténylegesen „a Szovjetunió azt tehette volna, amit akart, de a választásokon mégsem a kommunista párt, hanem egy másik párt győzedelmeskedett". Sztálin kijelentette: „mindössze azt szeretnék elérni, hogy a Szovjetunióval határos vagy ahhoz közeli államok ne lehessenek a Szovjetunióval szemben ellenségesek... Hogy milyen pártok kormányozzák ezeket az országokat, azt az illető népeknek kell eldönteniük. A szovjet kormány nézete szerint a kommunista pártokon kívül más pártok is barátiak lehetnek." A tolerancia határait, azt, hogy kit tekintenek „barátinak", a pillanatnyi szovjet érdekek határozták meg. Vorosilov marsall Sztálin utasításainak megfelelően kijelentette, hogy a kisgazdapártra kívánják építeni a szovjet-magyar barátságot. A kisgazdapárti vezetés - noha békecéljaihoz az angol és az amerikai jóindulatot is igyekezett elnyerni - reálpolitikai megfontolásokból szovjetbarát külpolitikával próbálkozott. A fegyverszüneti időszakban, 1946-1947 fordulójáig a szovjet politika Magyarország alávetésé70 Külpolitika
