Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - POLITIKAELMÉLET - Csizmadia Sándor: A geopolitika mint a nemzetközi kapcsolatok elemzésének módszere
Csizmadia Sándor latok elemzési módszerét kísérlem meg konceptualizálni, olyan alkalmazott fogalmak segítségével, mint a paradigma, folyamat, esemény stb., kiemelve a terület és az identitás pólusait, melyek körül a geopolitikai gondolkodás szerveződik. Mindeközben igyekszem nyomon követni a nemzetközi színtér új, identifikálható szereplőin keresztül a geopolitika deterritorializálódásának a folyamatát. 1. A klasszikus geopolitika 1.1. A német geopolitika A politikai geográfia megalapozója és - az államok magatartását mintegy természeti törvényként meghatározó általános, egyetemes - törvényeinek kimunkálója a födrajztudós Friedrich Ratzel (1844-1904) volt, aki meggyőződéssel vallotta, hogy a Német Birodalomnak az egész világra kiterjedő politikát kell folytatnia, s a német szükségleteknek megfelelő gyarmatbirodalmat kell létrehoznia. „Ahhoz, hogy egy hatalom globális hatalom legyen, jelen kell lennie a világ minden részén, és főleg valamennyi stratégiailag fontos helyén." Az 1897-ben megjelent fő műve (Politische Geographie) valójában „az államok, a kereskedelem és a háború geográfiája", mint azt már a második kiadás (1902) alcímében is tudatja. Az Über die Gesetze des Räumlicher Wachstums der Staaten című 1901-ben közölt tanulmányában az államok hét, úgynevezett „expanziós törvényét" határozza meg (pl. a leggyengébb nemzetek asszimilációjára vagy beolvasztására irányuló általános tendencia arra vezeti az erősebb államot, hogy - egy bizonyos értelemben vett öngerjesztő mozgásban - megsokszorozza a területi annexiókat). Az élő organizmushoz hasonlítható államok céljait és politikáit inspiráló tér, mint ahogy a határok fogalma is, kulcsfogalom Ratzel műveiben. A határok arra hivatottak, hogy mozgásban legyenek, hiszen egy adott pillanatban csupán bizonyos erőviszonyok tükröződései. „A természetben nem látjuk a határok kartográfiai reprezentációját. A térképeken a határok csak absztrakciók, a határövezet a valóság". Ratzel a Pángermán Liga (Alldeutscher Verband) tagjaként és a gyarmati bizottság megalapítójaként a tudomány és a politika összekapcsolásával az államhatalom „térbeli technológiájába" kívánt beavatni. A politikai geográfia általa megfogalmazott egyetemes törvényei valójában „germán" törvények voltak, s tényleges rendeltetésük inkább arra irányult, hogy teoretikus igazolását adja a német állam területi növekedésének. Úgy vélte, hogy a birodalomnak valójában a térben kell kompenzálnia a geográfiai helyzetéből adódó hiányosságait. A kizárólag politikai geográfiáról beszélő Ratzel munkásságának folytatója, a svéd Rudolf Kjellén (1864-1922) vezette be a „geopolitika" neologizmusát a politikai szótárba. A Staaten som lifsform (1916) című könyvében ekképpen határozta meg a geopolitikát: „az államnak mint a térben kifejeződő geográfiai organizmusnak a tudománya." 4 Külpolitika
