Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - POLITIKAELMÉLET - Szőnyi István: A demokratikus béke
A demokratikus béke hogy a demokratikus béke elmélete nem csupán ideológiaként, sőt ürügyként szolgál- e a demokratikus államok számára. A demokratikus béke és a liberális óvatlanság a demokratikus béke elméletének szorosan egymáshoz kötődő elemei. így ha a demokratikus béke „fonák oldalával" (azaz a békétlenségre való liberális hajlandósággal) kapcsolatban problémák merülnek fel, akkor az elmélet elsődleges dimenziója, azaz a demokratikus béke koncepciója is nehezen tartható. Két ilyen komoly probléma van. Először is, a demokratikus államok intervencióit valamiképpen a liberalizmusra kell visszavezetni. Azt kellene bemutatni, hogy azokban a helyzetekben, amikor a demokratikus államok beavatkoztak, akkor a nem demokratikus és nem liberális államok nem avatkoztak volna be. Ennek a bizonyítása elég kilátástalan feladat, márpedig enélkül aligha tartható a demokratikus béke elmélete. Egyáltalán már annak az eldöntése is problematikus, hogy mi tekinthető intervenciónak. A legfőbb liberális hatalom hidegháborús intervenciói (például Chile, Peru, Dominikai Köztársaság, Irán, Guatemala, Nicaragua) a legfőbb nem demokratikus nagyhatalom hidegháborús intervencióival (például Magyarország, Csehszlovákia, Lengyelország, Angola, Afganisztán) álltak párhuzamban. Másodszor, a demokratikus béke elméletének „fonák oldala" inkonzisztens a be nem avatkozás liberális hagyományával.29 A demokratikus béke elméletének másodlagos dimenzióját, azaz fonák oldalát más szempontból is érdemes vizsgálat alá venni. Az elmélet szerint ugyanis ha egy demokratikus állam egy nem demokratikus állammal kerül konfliktusba, akkor hajlamos lesz a nemzetközi kapcsolatok durvább és keményebb normáit alkalmazni, hiszen a nem demokratikus állam részéről nem számíthat olyan mérsékletre, mint amilyenre egy demokratikus állam részéről számíthatna.30 Mégsem világos azonban, hogy a demokratikus államoknak miért kellene eleve feladniuk azt az óvatosságot, amellyel az államok rendszerint eljárnak egymással szemben, ha másért nem, hát legalább azért, hogy minél kisebb költséggel minél több lehetőséget hagyjanak maguk számára. A demokratikus béke elmélete e téren már csaknem az ideológia határát súrolja. Az elmélet szerint ugyanis a nem demokratikus államok nem felelnek meg a demokratikus normáknak, autokratikus intézményekkel kormányoznak, melyek nem rendelkeznek a kormányzottak felhatalmazásával, igazságtalan rendet tartanak fenn, azaz megsértik népeik jogát az önrendelkezésre, s így nem várható el tőlük, hogy különbül viselkedjenek nemzetközi kapcsolataikban. A nem demokratikus, sőt nem liberális államok agressziót követnek el népükkel szemben, s így meg sem érdemlik, hogy ők maguk kedvezőbb elbírálásban részesüljenek a demokratikus államok részéről.31 A demokratikus államok békétlenségéért így végső soron maguk a nem demokratikus államok felelősek. Ez a morális érvelés azonban nagyon ingatag lábakon áll. A nem demokráciákkal szembeni állítólagos demokratikus elvárások ugyanis egészen egyszerűen ostobaságot feltételeznek a nem demokratikus államok vezetői részéről: azt feltételezik, hogy ezek a vezetők képtelenek különbséget tenni a belpolitika és a nemzetközi politika között. Ha pedig a 1998. tavasz 39
