Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - POLITIKAELMÉLET - Szőnyi István: A demokratikus béke
Ademokratikusbéke rögtön az a dilemma jelentkezik, hogy ezt az átmenetet vajon a nemzetek (vagy államok) joga, vagy a kozmopolitizmus joga biztosítja-e. A háború elkerülésére való törekvés összekeveredik az emberiség civil egyesítésének kilátásával. E két dolog természetesen csak az örök békében egyeztethető össze egymással. Az örök béke szempontjából szóba jöhető két megoldás a világkormány vagy világállam, illetve az államok puszta szövetsége vagy föderációja. Kantnál hol az egyik, hol a másik kerül előtérbe. Ha a világkormány kerül előtérbe, akkor fennáll a veszélye a világdespotizmus kialakulásának, illetve annak, hogy egy ilyen világállam végül mégiscsak dezintegrálódik. Ha viszont az államok szövetsége vagy föderációja kerül előtérbe, akkor az államok, tekintve hogy ezek a szövetségek vagy föderációk nem rendelkeznek szuverén hatalommal, továbbra is természeti állapotban maradnak, így nem múlik el a háború veszélye. Az örök béke kilátását csupán az átmeneti és törékeny béke kilátása váltja fel, a természeti állapotban ugyanis a béke csak a háborús állapot múlékony periódusa lehet. Az örök béke lehetőségét illetően ez a probléma a kanti „második definitiv cikkely"- ben körvonalazódik. A második definitiv cikkely az államok föderalizmusát írja elő. Az államok föderációja népszövetség lenne, de nem kellene mindjárt népállamnak is lennie.20 Ez a föderáció nem egyszerűen egy békeszerződés, amennyiben az csupán egy háborút zár le, hanem sokkal inkább békeszövetség, amely egyszer s mindenkorra minden háborút befejezne. Ezzel azonban Kant mindjárt át is tér a népszövetségről a népek államára, ugyanis a kanti koncepcióban nem lehet megérteni, hogy az államok mire akarják alapozni a jogba vetett bizalmukat, ha nem ismernek el valamilyen fensőbb törvényhozó hatalmat. Ahhoz ugyanis, hogy az államok a természeti állapotból az örök béke állapotába léphessenek, egymás közti viszonyukra is ki kellene terjeszteniük a törvényesség állapotát, azaz maguk fölé kéne állítaniuk egy „törvényhozó, kormányzó és ítélő" hatalmat, amelynek az államok biztosítanák a jogát, s amely viszont az államok jogát biztosítaná.21 Kantnál azonban az államok nem mutatnak hajlandóságot arra, hogy lemondjanak a hatalmukról, s egyébként is a természeti állapotban semmi biztosítéka sincs annak, hogy egy ilyen központi hatalom felléphessen. A kanti népszövetség ugyanis, amely nem avatkozik be az államok belpolitikai cívódásaiba, de a támadások ellen megvédi őket, mégsem lehet szuverén hatalom, hanem csupán társultság.22 Ha ezzel szemben Kant a következő lépésben mégis arra az álláspontra helyezkedik, hogy a béke állapota tartós érvényűvé csak egy államegyesületben válhat, akkor egyúttal azt is belátja, hogy egy ilyen államegyesületet képtelenség fenntartani, hiszen kormányzása és megvédelmezése is lehetetlennek bizonyul.23 így az örök béke és a világköztársaság kilátásának bizonyosságát pusztán a háború elkerülésére irányuló erőfeszítések valószínűsége váltja fel. Röviden összefoglalva: Kant az örök béke többé-kevésbé biztos kilátása helyett az átmeneti és törékeny béke kilátását nyújtja, amelyben a béke periódusa csupán a háborús állapot múlékony alesete lehet, s amelyben a béke tartósságát a háború elkerülésére irá1998. tavasz 37
