Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)

1998 / 3. szám - AZ UNIÓ FELÉ - Dezséri Kálmán: A felvételi tárgyalásokat befolyásoló érdekek és ellenérdekek

Dezsői Kálmán

A társult országoknak fel kell készülniük a tagságra, el kell érniük arra a szintre, amikor már felelősséget tudnak vállalni az unió működésével kapcsolatban. Ennek a stratégiának a fő eszköze a már létrehozott úgynevezett „strukturált kapcsolatok rendszere" az EU-in- tézmények és a társult országok között. Ennek a folyamatnak alapvető eleme az, hogy a társult országok szakaszosan átveszik az EU egységes belső piacának szabályait, az úgynevezett acquis communautaire-t.

d) Cannes, 1995. június. Az Európai Tanácsnak ezen az ülésén megerősítették, hogy továbbra is fontosnak tartják a kibővítést, és elfogadták a Fehér könyv megállapításait, egyben felszólították a társult országokat, hogy alakítsák ki azokat a belső struktúrákat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy igénybe vehessék a számukra felajánlott segítséget.

e) Madrid, 1995. december. Az Európai Tanács határozata leszögezte, hogy a keleti kibővítés egyrészt politikai szükségszerűség, másrészt történelmi lehetőség arra, hogy a kontinensen megteremtse azt a stabilitást és biztonságot, amelynek révén az unió mind a régi, mind az új tagoknak a gazdasági növekedés és az általános jólét kilátását tudja biztosítani.

A társult országokkal kapcsolatban megerősítették, hogy ezeknek hatékonyabbá kell tenniük a csatlakozás előtti stratégiájukat annak érdekében, hogy a megfelelő feltételeket teljesíteni tudják az EU-hoz való fokozatos és harmonikus csatlakozásuk érdekében, amihez szükséges a piacgazdaság kiépítése, az adminisztratív struktúrák alkalmazkodása, valamint a stabil gazdasági és monetáris környezet kialakítása. A bizottságot külön felkérték két olyan terület értékelésére, amelyek a legjobban tükrözik a keleti kibővüléssel kapcsolatos érdekeket és ellenérdekeket, ezek a) a mezőgazdaságot és b) a strukturális politikát érintő hatások.

Az előbbi két területet érintő hatások értékelése mellett a bizottságnak további feladatokat is el kellett végeznie:

1. a kormányközi konferenciát lezáró 1997. júniusi amszterdami csúcstalálkozót követően a csatlakozni kívánó társult országok gazdasági és politikai helyzetének értékelése, amit 1997 júliusában Strasbourgban hoztak nyilvánosságra;

2. az úgynevezett composit paper elkészítése a kibővítésről és az unió finanszírozási mechanizmusáról, amelyet már az 1999 utáni pénzügyi keretek kidolgozásánál figyelembe vehetnek.

Mindegyik elemzési feladat komolyan érinti az EU-tagországok érdekeit és ellenérdekeit, melyek elsődleges szempontjai:

1. vállalható-e a keleti kibővítés;

2. mely országok felvételére kerülhet sor hamarabb, és melyekére csak később;

3. mennyibe kerül a kiválasztott országok felvétele;

4. milyen mértékű változásokra lesz szükség az unió finanszírozási rendszerének átalakítása során;

5. mindezek a lépések mely EU-tagország(ok) érdekeit szolgálják leginkább.

A társult országokból az első körben felvételt nyerők közé való kiválasztás nemcsak gazdasági, hanem jelentős mértékben politikai kérdés is volt. Éppen ezért hangsúlyozta az

32

Külpolitika