Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 3. szám - AZ UNIÓ FELÉ - Dezséri Kálmán: A felvételi tárgyalásokat befolyásoló érdekek és ellenérdekek
Dezséri Kálmán A közép- és kelet-európai országok 1990-es években elkezdődött EU-taggá válási folyamatának a korábbi kibővítésekkel összehasonlítva alapvetően azonos szakaszai lesznek. Főbb pontjaiban ezek a következők: a) a tagságra való jelentkezés benyújtása; b) az unió által megjelölt csatlakozás előtti stratégia lépéseinek végrehajtása; c) a csatlakozás feltételei és az EU-szerződés pontjaihoz való alkalmazkodás folyamata az O cikkely szerint megegyezés kérdése az EU-tagországok és a csatlakozni kívánó ország között, ami a csatlakozási tárgyalások keretében történik meg; d) a csatlakozási szerződést mindegyik szerződő félnek ratifikálnia kell a saját alkotmányos előírásai szerint; e) a taggá válás feltételeinek bevezetése, valamint a csatlakozási szerződésben meghatározottak végrehajtása. 2. A taggá válás feltételei: a csúcstalálkozók döntései - érdekek és ellenérdekek ütközése Az EU-tagországok érdekei és ellenérdekei, illetve ezek lassú, de folyamatos változásai a keleti kibővítést érintően észrevehetők az EU-csúcstalálkozók döntésein, ezek tartalmának változásain. Több szempontból igen fontos, hogy nyilvánvaló legyen az a különbség, amely egyrészt a taggá válás formális kritériumai - amelyeket az egyezmény tartalmaz, s amelyek igencsak általánosak - másrészt pedig a sokkal részletesebb előfeltételek között húzódik. Ez utóbbiak azok, amelyeket a jelentkező országoknak a felvételük előtt mindenképpen teljesíteniük kell, és sokkal nehezebbek, mint a formális kritériumok. A jelentkező országok minősítésétől függetlenül az uniónak először a politikai döntést kell meghoznia, amely megnyitja a csatlakozás elvi lehetőségét, ugyanis az EU-nak nincs olyan jogi kötelezettsége, hogy mindegyik jelentkező országot fel kellene vennie a tagjai sorába. így a felvételre csak akkor kerülhet sor, ha egy jelentkező ország teljesíti a tagság eléréséhez szükséges gazdasági és politikai feltételeket. a) Koppenhága, 1993. június. A kelet-európai országok EU-taggá válásának folyamatában az első jelentős döntést az Európai Tanács 1993. júniusi koppenhágai ülése hozta. Ez megnyitotta az utat az újabb kibővítés előtt, ugyanakkor megismételte azt, hogy a legfontosabb integrációs indok a stabilitás és a biztonság elérése a közös európai intézmények kiépítése révén. A határozat egyben megjelölte a taggá válás általános politikai és gazdasági előfeltételeit, valamint kinyilvánította, hogy az unió képes az új tagok befogadására és az ezzel járó költségek viselésére. A tagságra való felkészülés során a társult országok úgynevezett „strukturált viszonyba" kerülnek az EU-intézményekkel - egy megújított és kiterjesztett sokoldalú párbeszéd és konzultáció keretében - a közös érdeklődésre számot tartó kérdésekben. A párbeszédben a tár30 Külpolitika
